Azt hiszem, a Szomszed nem szeret. Az egy dolog, hogy nem koszon vissza, meg sehogy sem, de ma lenn alltam a lepcsonel, Oliver szoszmotolt valamit, o meg jott volna le. Kilepett az ajton, meglatott es remulten felkialtott: Oh, my God, she's... A tobbit nem hallottam, mert visszament a lakasba es fulladozo hangon suttogott a pasijanak. Furdal az oldalam, hogy mitol fel ennyire. Tippeket a szerkesztosegbe, koszonom. Persze aztan odebbmentem, hogy biztonsagban lejusson es meg ra sem neztem, nehogy elegjen ott helyben, vagy nem tudom.
Ha mar szomszed... na, ki vette meg az utcaban a legkozelebbi elado hazat? Nem viccelek. Van vagy 5. A legkozelebbi az pont 50 meterre van tolunk. Na, azt. Hat Yuki.
Innen mondjuk nehez atkotnom, meg se probalom, hogy elmeseljem, hogy a gyerekem azt hiszem puszit adott nekem tegnap. A maga modjan persze. A szokasos esti hancurozast kezdemenyezte, azaz rault a fejemre, meg kacagva elrohant, hogy kapjam el, meg ugy nekemrontott, hogy felborultam, es egyszercsak odahajolt az arcomhoz, kinyitotta a szajat es ramtapadt. Kicsit piocaszeru volt, de masnak nem tudtam gondolni, csak puszinak. :) Cuki.
