Sosem értettem, hogy hogy lehet minden babának egyforma baba illata.
Kimostam az első adag babaruhát.
Ugyanaz a babaillat van a lakásban.
2009. augusztus 30., vasárnap
babyzuhany-nap
Nem is volt ez olyan szörnyű. Na jó, a délután de.
Di mulatsága szörnyen cuki volt, lufikkal és plüssjátékokkal, pelenkatortával (ójesssz, nem csak városi legenda ez), idegen mosolygó nőkkel, akik ölelgetnek bemutatkozáskor, cuki színes sütikékkel és kínos játékokkal. (vö. nem volt vicces, de mindenki érezte, hogy annak kellene lennie, tehát nevet) Nem elég, hogy nagy nehezen írsz valami cukiságot az ajándék mellé kötelezően adandó képeslapra, még volt helyszíni forduló is, ún. wish-tree. Gyak. egy gally, amire felakasztgatnak kis papírokat, amire mindenki írt egy jókívánságot. Meseszép. Gondolom ezt is felolvasta az ünnepelt egyesével, csakúgy, mint az ajándékkísérőket és volt sápítozás is, hogy "óóóó, de édiiii", meg "jaaaaaj, de cukiiii" ezt a részt már nem vártuk meg, sajnos el kellett mennünk. A saját ünnepségemre ugye. Legalábbis az alibi ez volt. Igazából még elmentünk vásárolni.
Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kaja jó volt, meg volt belga csoki minőségű csoki is végre, szóval megérte. (vegyük észre, hogy nem vagyok túl bonyolult.)
Judit csinált fotókat, szóval én már nem akartam, így is úgy éreztem magam, mint egy japán turistacsoport tagja.
A saját bulim csak nyomokban hasonlított egy ilyen official babyshowerre, inkább volt kertiparti. A tradicionális részekből csak a lufik meg a nyilvános ajándéknyitogatás volt meg, a lufik is inkább a gyerekek miatt.
Volt viszont gulyás bográcsban, grillezett csirke, saláta, cheesecake, fagyi, sör, bor, koktél és sok kedves emberek, sok kedves ajándékkal. Ezt a részét már tényleg nem úszhattam meg, mindenkinek látni kellett, hogy miket kapott a Gyerek (akinek a végén ez lesz a keresztneve), és csak a végén volt egy kis hasfogdosás, az is csak 4 ember részéről, deal.
Képek.
Most pedig nekiállok és megnézem közelebbről is, mi micsoda, majd elmegyünk és szerzünk köszönőkártyákat, amit ilyenkor még szoktak küldeni a buli után.
Di mulatsága szörnyen cuki volt, lufikkal és plüssjátékokkal, pelenkatortával (ójesssz, nem csak városi legenda ez), idegen mosolygó nőkkel, akik ölelgetnek bemutatkozáskor, cuki színes sütikékkel és kínos játékokkal. (vö. nem volt vicces, de mindenki érezte, hogy annak kellene lennie, tehát nevet) Nem elég, hogy nagy nehezen írsz valami cukiságot az ajándék mellé kötelezően adandó képeslapra, még volt helyszíni forduló is, ún. wish-tree. Gyak. egy gally, amire felakasztgatnak kis papírokat, amire mindenki írt egy jókívánságot. Meseszép. Gondolom ezt is felolvasta az ünnepelt egyesével, csakúgy, mint az ajándékkísérőket és volt sápítozás is, hogy "óóóó, de édiiii", meg "jaaaaaj, de cukiiii" ezt a részt már nem vártuk meg, sajnos el kellett mennünk. A saját ünnepségemre ugye. Legalábbis az alibi ez volt. Igazából még elmentünk vásárolni.
Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kaja jó volt, meg volt belga csoki minőségű csoki is végre, szóval megérte. (vegyük észre, hogy nem vagyok túl bonyolult.)
Judit csinált fotókat, szóval én már nem akartam, így is úgy éreztem magam, mint egy japán turistacsoport tagja.
A saját bulim csak nyomokban hasonlított egy ilyen official babyshowerre, inkább volt kertiparti. A tradicionális részekből csak a lufik meg a nyilvános ajándéknyitogatás volt meg, a lufik is inkább a gyerekek miatt.
Volt viszont gulyás bográcsban, grillezett csirke, saláta, cheesecake, fagyi, sör, bor, koktél és sok kedves emberek, sok kedves ajándékkal. Ezt a részét már tényleg nem úszhattam meg, mindenkinek látni kellett, hogy miket kapott a Gyerek (akinek a végén ez lesz a keresztneve), és csak a végén volt egy kis hasfogdosás, az is csak 4 ember részéről, deal.
Képek.
Most pedig nekiállok és megnézem közelebbről is, mi micsoda, majd elmegyünk és szerzünk köszönőkártyákat, amit ilyenkor még szoktak küldeni a buli után.
2009. augusztus 28., péntek
a gyerekorvosnál
Ezt a bejegyzést akár üresen is hagyhatnám, annyira semmilyen volt.
Persze kis EU-kompatibilis műanyag bútorok meg csomó játék meg mesekönyv a váróban, de ilyen biztos otthon is van. Valahol. Igaz, amikor én jártam még ilyen helyekre, akkor nem volt, de már akkor is volt csiga meg nyuszi festve a falra. Csak fejlődött ez is.
A doki egyébként kölyökképű negyvenes, mérnökből lett orvos, 3 gyerekkel és szabadidejében fociedző meg fut(!). Boldogság, legalábbis egyikünknek. Nekem meg tökmindegy.
Semmit se kell csinálnunk amúgy, majd leadni a nevét, ha kérdezik a kórházban; a kórház majd értesíti, ha már lesz kit nézni, majd ő bemegy, megnézi a Gyereket, aztán 2-3 itthon töltött nap múlva menni hozzá, hogy minden rendben van-e, aztán 2 hónaposan az első oltásra.
Nem láttunk és nem kaptunk semmi vicceset, pedig örültem volna valami plüss képkeretnek, vagy legalább egy nyalókának. A filmekben mindig kapnak a dokinál. :(
Persze kis EU-kompatibilis műanyag bútorok meg csomó játék meg mesekönyv a váróban, de ilyen biztos otthon is van. Valahol. Igaz, amikor én jártam még ilyen helyekre, akkor nem volt, de már akkor is volt csiga meg nyuszi festve a falra. Csak fejlődött ez is.
A doki egyébként kölyökképű negyvenes, mérnökből lett orvos, 3 gyerekkel és szabadidejében fociedző meg fut(!). Boldogság, legalábbis egyikünknek. Nekem meg tökmindegy.
Semmit se kell csinálnunk amúgy, majd leadni a nevét, ha kérdezik a kórházban; a kórház majd értesíti, ha már lesz kit nézni, majd ő bemegy, megnézi a Gyereket, aztán 2-3 itthon töltött nap múlva menni hozzá, hogy minden rendben van-e, aztán 2 hónaposan az első oltásra.
Nem láttunk és nem kaptunk semmi vicceset, pedig örültem volna valami plüss képkeretnek, vagy legalább egy nyalókának. A filmekben mindig kapnak a dokinál. :(
posta
na ez meg már mindennek a teteje. ma hazaérkezvén az ajtóba tűzve rózsaszín papírra nyomtatott meghívó vár bizonyos Amy babyshowerjére. lesz kertiparti meg sütike (gondolom az is rózsaszín) és ünnepeljünk együtt. ja és persze ajándéklista két boltban is fellelhető. mindezt persze azon a jogon, hogy ugyanabban a lakóparkban lakunk. nice.
material girl
Ez igazán aggasztó. Belemegyek ebbe a babyünneplős hasfogdosós marhaságba, és az ajándéklistáról összesen 6 dolog fogyott el. maradt még 45. jobb lesz, ha belehúztok emberek, még van majdnem 27 órátok!
2009. augusztus 25., kedd
végre valami
Előre szólok, ez a poszt csak csajoknak, illetve leendő orvosoknak lesz érdekes. Vagy még nekik sem.
Voltunk dokinál. Illetve magát a dokit csak 2 percig láttuk, bejött bemutatkozni (később majd beszámolok, hogy ezért mennyit számlázott a kórház). Persze nem az volt, akit gondoltunk, hanem egy kevésbé sorozatgyilkos kinézetű, inkább a Mikulásra hajazó pasas. Mondjuk azon kívül, hogy hello, ez a nevem és itt dolgozom és ha bármi gond van, hívjanak, nem sokat tudtunk meg róla.
Szóval nemdokinál voltunk. Egy érintőképernyős kioszknál kellett becsekkolni, hová jöttél, kihez, minek, ki vagy, biztosítási szám ellenőrzés, betegjogok aláírás, aztán egy pultnál adtak egy csipogót, ami csipogott kb. fél óra múlva, akkor lehetett bemenni. Addig se hagytak unatkozni, kitöltöttük a sok oldalas nyomtatványt, amin alapadatokon túl volt kérdés, hogy mi a végzettségünk, hogyan szeretek tanulni, milyen vallású lesz a gyerek, kaphatok-e vért, ha szükség van rá, vagy tiltja a vallásom, ilyesmik.
Csipogott, bementünk, jött egy nővér, aki megmérte a pulzust, vérnyomást (igen, ugyanolyan kütyüvel, mint a Dr. House-ban van, biztos ezért volt a szokásosnál magasabb a vérnyomásom), meg a súlyomat. Persze fontban, szóval eltartott kis ideig, mire átszámoltuk és megnyugodtam, hogy akkor ez most mennyi is. (+13, eh.)
Majd átkísért egy vizsgálóba, ahonnan meg elzavart a mosdóba, hogy hozzak neki mintát. OK. A mosdóban kis fiókos szekrény, felső fiókban steril kis poharak (nem ám 2 cm-es átmérőjű, mint otthon, amibe kizárt dolog beletalálni, hanem rendes méretű), középsőben just in case tampon, törlőkendő, tisztasági betét, stb. wow.
Dolgom végeztével vissza a szobába, ahová megérkezett Toni, aki több, mint nővér, de nem orvos, ő felvette az adatokat, megnézte az itthoni papírjaimat, lefénymásolta, kikérdezett mindenféléről (egész meg volt lepődve, hogy nincs 6 vagy 4 ujjal született gyerek a családban), kaptunk kis könyvet, amiben benne van, hogy mi fog történni velünk, meg hogy születik egy gyerek, meg 30 nyomtatott oldalt, hogy mit lehet enni, miben mennyi kalória van, meg gyerekorvosok listája a fél megyében, megmérte, hogy mekkora a hasam, meg megnézte a szívhangot (mármint a Gyerekét), átadta a kicsekkolós papírokat, közben megérkezett a vizelet teszt eredménye persze, remek.
Átmentünk egy ajtóval odébb (women's health-ből át a women's imagine-be, nem mindegy), ahol az ultrahangos doki azonnal megérkezett, időm se volt szemrevételezni majdnem, hogy a szóróajándék a recepciós pulton egy rózsaszín átlátszó tokban manikűrkészlet, bocs) vizsgálóba be, kaptam egy szép hátul kötős lepedőt magamra (ééés nem, nem rózsaszín, örülünk), majd valami rettentő hosszú és alapos ultrahangvizsgálat következett. Nem csodálom, hogy a gyerek unta, én is. A végére már elég morcos lett persze, de csak megmutatta az arcát. Amúgy minden ok, még mindig két héttel nagyobb (pankrátor vagy focista lesz, akárki meglássa) és pocokarcú. Itt voltak a legjobb cuccok egyébként, melegített UH zselé - nem ám mint az állatoknak csak úgy a flakonból hidegen -, vizsgálat végén két puha törölközőt nem sajnált a néni, míg letörölgette a 1,5 m2-nyi hasamat, meg kaptam még egyet öltözéshez, és a legtutibb...az a vizsgálat, ami otthon gumikesztyű csattan-benyúl-"C3000, anyuka, öltözzön fel" (opp, figyeld a szakzsargont), na az itt UH-fej odaérint (igen, oda.)-"elnézést, tudom, hogy kellemetlen" -képernyőn látszik a tankönyvi rajz a célterületről- "closed". köszönjük, felöltözhet. A bálterem méretű öltözőben, ahol potpourri van meg fából fonott szennyeskosár. Távozáskot kapunk dvd-t, meg pár nyomtatott képet, persze borítékban, persze mindezt egy rém művészi grafikával díszített mappában.
Innen már csak egy lépés volt hátra, kioszknyomkodás újra, becsekkolás vérvételre, 30 perccel későbbre volt időpont, csipogó felvesz, büfébe elmegy, reggelizik, 10:35-ra visszamegy, 10:35-kor csipog a csipogó, bemegy, vér levesz, 3 perccel később mehetünk haza. Itt tényleg csak annyi volt a plusz, hogy nem kellett sorban állni, nincs velem szemben ájuldozó Gizi néni, meg a végén egy szalaggal leragasztják a pamacsot a karodra, ne kelljen bénázni meg szorítani, aminek a vége úgyis mindig az, hogy úgy nézel ki egy hétig, mint egy gyakorló heroinista.
Ja, meg előtte egyeztetnek, hogy mit is néznek majd a vérből, mert minden tétel nyilván plusz $, de mázli, elfogadták az otthoni vérképeket, csak azt nem hitték el, hogy mi a vércsoportom, meg hogy tényleg nem vagyok se szifiliszes, se hiv+.
Laza 3 óra alatt kész is lettünk, jövő héten randi újra, de nem ebbe az SZTK-ba kértünk időpontot, hanem a kórházba. El se tudom képzelni, hogy itt mi fog történni még.
(ha sikerül bescannelni, képeket küldök majd, külön kérésre, annyira VIP. pl. látszik, hogy hány ujja van. izgi :))
Voltunk dokinál. Illetve magát a dokit csak 2 percig láttuk, bejött bemutatkozni (később majd beszámolok, hogy ezért mennyit számlázott a kórház). Persze nem az volt, akit gondoltunk, hanem egy kevésbé sorozatgyilkos kinézetű, inkább a Mikulásra hajazó pasas. Mondjuk azon kívül, hogy hello, ez a nevem és itt dolgozom és ha bármi gond van, hívjanak, nem sokat tudtunk meg róla.
Szóval nemdokinál voltunk. Egy érintőképernyős kioszknál kellett becsekkolni, hová jöttél, kihez, minek, ki vagy, biztosítási szám ellenőrzés, betegjogok aláírás, aztán egy pultnál adtak egy csipogót, ami csipogott kb. fél óra múlva, akkor lehetett bemenni. Addig se hagytak unatkozni, kitöltöttük a sok oldalas nyomtatványt, amin alapadatokon túl volt kérdés, hogy mi a végzettségünk, hogyan szeretek tanulni, milyen vallású lesz a gyerek, kaphatok-e vért, ha szükség van rá, vagy tiltja a vallásom, ilyesmik.
Csipogott, bementünk, jött egy nővér, aki megmérte a pulzust, vérnyomást (igen, ugyanolyan kütyüvel, mint a Dr. House-ban van, biztos ezért volt a szokásosnál magasabb a vérnyomásom), meg a súlyomat. Persze fontban, szóval eltartott kis ideig, mire átszámoltuk és megnyugodtam, hogy akkor ez most mennyi is. (+13, eh.)
Majd átkísért egy vizsgálóba, ahonnan meg elzavart a mosdóba, hogy hozzak neki mintát. OK. A mosdóban kis fiókos szekrény, felső fiókban steril kis poharak (nem ám 2 cm-es átmérőjű, mint otthon, amibe kizárt dolog beletalálni, hanem rendes méretű), középsőben just in case tampon, törlőkendő, tisztasági betét, stb. wow.
Dolgom végeztével vissza a szobába, ahová megérkezett Toni, aki több, mint nővér, de nem orvos, ő felvette az adatokat, megnézte az itthoni papírjaimat, lefénymásolta, kikérdezett mindenféléről (egész meg volt lepődve, hogy nincs 6 vagy 4 ujjal született gyerek a családban), kaptunk kis könyvet, amiben benne van, hogy mi fog történni velünk, meg hogy születik egy gyerek, meg 30 nyomtatott oldalt, hogy mit lehet enni, miben mennyi kalória van, meg gyerekorvosok listája a fél megyében, megmérte, hogy mekkora a hasam, meg megnézte a szívhangot (mármint a Gyerekét), átadta a kicsekkolós papírokat, közben megérkezett a vizelet teszt eredménye persze, remek.
Átmentünk egy ajtóval odébb (women's health-ből át a women's imagine-be, nem mindegy), ahol az ultrahangos doki azonnal megérkezett, időm se volt szemrevételezni majdnem, hogy a szóróajándék a recepciós pulton egy rózsaszín átlátszó tokban manikűrkészlet, bocs) vizsgálóba be, kaptam egy szép hátul kötős lepedőt magamra (ééés nem, nem rózsaszín, örülünk), majd valami rettentő hosszú és alapos ultrahangvizsgálat következett. Nem csodálom, hogy a gyerek unta, én is. A végére már elég morcos lett persze, de csak megmutatta az arcát. Amúgy minden ok, még mindig két héttel nagyobb (pankrátor vagy focista lesz, akárki meglássa) és pocokarcú. Itt voltak a legjobb cuccok egyébként, melegített UH zselé - nem ám mint az állatoknak csak úgy a flakonból hidegen -, vizsgálat végén két puha törölközőt nem sajnált a néni, míg letörölgette a 1,5 m2-nyi hasamat, meg kaptam még egyet öltözéshez, és a legtutibb...az a vizsgálat, ami otthon gumikesztyű csattan-benyúl-"C3000, anyuka, öltözzön fel" (opp, figyeld a szakzsargont), na az itt UH-fej odaérint (igen, oda.)-"elnézést, tudom, hogy kellemetlen" -képernyőn látszik a tankönyvi rajz a célterületről- "closed". köszönjük, felöltözhet. A bálterem méretű öltözőben, ahol potpourri van meg fából fonott szennyeskosár. Távozáskot kapunk dvd-t, meg pár nyomtatott képet, persze borítékban, persze mindezt egy rém művészi grafikával díszített mappában.
Innen már csak egy lépés volt hátra, kioszknyomkodás újra, becsekkolás vérvételre, 30 perccel későbbre volt időpont, csipogó felvesz, büfébe elmegy, reggelizik, 10:35-ra visszamegy, 10:35-kor csipog a csipogó, bemegy, vér levesz, 3 perccel később mehetünk haza. Itt tényleg csak annyi volt a plusz, hogy nem kellett sorban állni, nincs velem szemben ájuldozó Gizi néni, meg a végén egy szalaggal leragasztják a pamacsot a karodra, ne kelljen bénázni meg szorítani, aminek a vége úgyis mindig az, hogy úgy nézel ki egy hétig, mint egy gyakorló heroinista.
Ja, meg előtte egyeztetnek, hogy mit is néznek majd a vérből, mert minden tétel nyilván plusz $, de mázli, elfogadták az otthoni vérképeket, csak azt nem hitték el, hogy mi a vércsoportom, meg hogy tényleg nem vagyok se szifiliszes, se hiv+.
Laza 3 óra alatt kész is lettünk, jövő héten randi újra, de nem ebbe az SZTK-ba kértünk időpontot, hanem a kórházba. El se tudom képzelni, hogy itt mi fog történni még.
(ha sikerül bescannelni, képeket küldök majd, külön kérésre, annyira VIP. pl. látszik, hogy hány ujja van. izgi :))
2009. augusztus 22., szombat
moziba be
Az uj Tarantino filmben az is jo, hogy a fele nemetul meg franciaul van, amihez meg tartozik angol felirat ugye, szoval ertettem is. na jo, Brad Pitt tajszolasat nem mindig.
Az, hogy a fel 11kor kezdodo 2,5 oras filmet nem aludtam el, azt mutatja, hogy mas se fogja, nezzetek meg, telleg.
ftr: rendszeresiteni egy kabatot/pulcsit/takarot a kocsiba, hirtelen jott mozizas esetere. meg L. is fazott...
2009. augusztus 20., csütörtök
Valami olyan körforgásba kerültem, hogy nem tudom, merre nézzek.
Ma kaptam meghívót babyshowerre. Nem, ez nem az enyém, Di (ez már a teljes neve) gyerekváró bulija ez. Idegen helyi nők között, tán még pelenkatorta is lesz. (csak tudnék dönteni: a cumisüvegszárítót vagy a mellszívót vigyem ajándékba...)
Egy napra nem elég ennyi, voltam még kórházlátogatáson is. Hivatalos néven: "Tour". (ez nem az a kórház, ahová én megyek majd, ez egy másik, csak mint vendég voltam jelen.) Melynek keretében megtekinthettük egy pasztell lilába öltözött vezető segítségével a szülőszobát, a kórházi szobákat, meg azt, ahova leadod a gyereket, ha nem akarod, hogy nálad legyen (ööö...csecsemőszoba?).
Kiderült még, hogy itt az a szokás, hogy legalább 3 ember van benn veled a szülőszobán, további 8-10-végtelen mennyiségű családtag, barátok, akárkik meg a family roomban várakoznak, hogy azonnal bemehessenek, ha végeztél. (WTF???) Illetve abban a két napban, míg ott vagytok, nemhogy nem illik, egyenesen kötelező látogatni, virágot és lufit és minél nagyobb plüssállatot vinni ajándékba. Azt hittem, ez csak ilyen városi legenda, de épp láttam távozni egy családot, egy praktikeres méretű bevásárlókocsiszerűség volt púpozva rakva szatyrokkal meg dobozokkal, 8 lufi rákötözve, _minden_ rózsaszín, ej.
Amúgy azt leszámítva, hogy nagykabátban megyek szülni, mert a szülőszoba nem kicsit van túlhűtve, kb. egy szálloda az egész. Minden szobához fürdőkádas fürdőszoba, a "kórházi" szobában fésülködőasztal és virágos bordűr a falon, meg függöny (színben harmonizál of course), tv, dvd, plusz pc csatlakoztatási lehetőség, külön kanapé meg hintaszék, egész barátságos na, kedvem támadt odamenni.
Most már csak valakinek meg kellene szülnie helyettem.
Ma kaptam meghívót babyshowerre. Nem, ez nem az enyém, Di (ez már a teljes neve) gyerekváró bulija ez. Idegen helyi nők között, tán még pelenkatorta is lesz. (csak tudnék dönteni: a cumisüvegszárítót vagy a mellszívót vigyem ajándékba...)
Egy napra nem elég ennyi, voltam még kórházlátogatáson is. Hivatalos néven: "Tour". (ez nem az a kórház, ahová én megyek majd, ez egy másik, csak mint vendég voltam jelen.) Melynek keretében megtekinthettük egy pasztell lilába öltözött vezető segítségével a szülőszobát, a kórházi szobákat, meg azt, ahova leadod a gyereket, ha nem akarod, hogy nálad legyen (ööö...csecsemőszoba?).
Kiderült még, hogy itt az a szokás, hogy legalább 3 ember van benn veled a szülőszobán, további 8-10-végtelen mennyiségű családtag, barátok, akárkik meg a family roomban várakoznak, hogy azonnal bemehessenek, ha végeztél. (WTF???) Illetve abban a két napban, míg ott vagytok, nemhogy nem illik, egyenesen kötelező látogatni, virágot és lufit és minél nagyobb plüssállatot vinni ajándékba. Azt hittem, ez csak ilyen városi legenda, de épp láttam távozni egy családot, egy praktikeres méretű bevásárlókocsiszerűség volt púpozva rakva szatyrokkal meg dobozokkal, 8 lufi rákötözve, _minden_ rózsaszín, ej.
Amúgy azt leszámítva, hogy nagykabátban megyek szülni, mert a szülőszoba nem kicsit van túlhűtve, kb. egy szálloda az egész. Minden szobához fürdőkádas fürdőszoba, a "kórházi" szobában fésülködőasztal és virágos bordűr a falon, meg függöny (színben harmonizál of course), tv, dvd, plusz pc csatlakoztatási lehetőség, külön kanapé meg hintaszék, egész barátságos na, kedvem támadt odamenni.
Most már csak valakinek meg kellene szülnie helyettem.
2009. augusztus 15., szombat
helyzetjelent
Élek ám még, csak itt a szociális életem olyan fellendülést vett, hogy magam is alig hiszem.
röviden (mert úgy misztikusabb):
voltam plázázni Judittal (hogy is mondjam...szegényesebb, mint otthon, bár van luivitton meg godiva meg szvarovszki is, de ami sokkal jobb, a Victoria's Secret meg a Body Shop, a ruhaboltok viszont konkrétan szarok, egyet találtam, ami majd jó lesz nekem, már majdnem olyan, mint a Zara ).
Volt még mászóverseny csütörtökön, erről sokkal többet nem tudok elmondani, rengetegen voltak és ettől erős volt az ööö... odőr. ja de, itt mindenki wannabe countrysztár, találkoztam Annie-vel, (akinek a férje ott valami főmászó) aki megajándékozott a demo cd-jével, (nem tudom, mit látott bennünk, lehet hogy producernek kéne mennem) ami egyébként nem is rossz, mármint otthon simán nyerne megagigasztárcsillag versenyt (konkrétabban gitározós szerelmes csajos éneklős szenvedős szerelmes zene, de egyáltalán nem az idegesítőbb fajtából.)
Pénteken meg voltunk Judit zsidóvá avatási szertartásán, volt shalom shabbat meg mazel tov meg visszafelé lapozós könyv fura betűkkel meg 3 nyelven írva, meg minden. (meg ők így a péntek esti szertartás után adnak enni is, nagyon barátságos az egész).
Szombat meg ma van, voltunk reggelizni szociálisan Graham és Celeste társaságában a nagyon vicces nevű Puffy Muffin nevű helyen (szombaton 14:30ig van reggeli...), ahol is életemben először ettem igazi itteni palacsintát. (gugli: pencake) Ez valami szörnyű. 3 db 1 cm vastag kelt tésztaszerűség, egy fagyisgombócnyi vajjal és ízlés szerint (az itteniek szerint ez min. 1 dl) juharsziruppal. Az első után jól laktam (juharszirup nélkül) , a másodiknak a feléig jutottam, aztán olyan este 10ig az volt az álláspontom, hogy soha többet az életben nem eszem semmit. Elképzelni nem tudom, hogy ki tudja ezt megenni. (nem, senki más sem tudta, akit láttam).
Este meg megtörtént a lakásavató, (pontosabban délután 5től kb. éjfélig), érzés szerint ezer ember részvételével, köztük 7 (!) gyerek (20 hónapostól 6 évesig) meg egy kutya.
Erről nem akarok egyelőre többet beszélni, fáradt vagyok.
(Fotók majd lesznek erről-arról. majd szólok. )
röviden (mert úgy misztikusabb):
voltam plázázni Judittal (hogy is mondjam...szegényesebb, mint otthon, bár van luivitton meg godiva meg szvarovszki is, de ami sokkal jobb, a Victoria's Secret meg a Body Shop, a ruhaboltok viszont konkrétan szarok, egyet találtam, ami majd jó lesz nekem
Volt még mászóverseny csütörtökön, erről sokkal többet nem tudok elmondani, rengetegen voltak és ettől erős volt az ööö... odőr. ja de, itt mindenki wannabe countrysztár, találkoztam Annie-vel, (akinek a férje ott valami főmászó) aki megajándékozott a demo cd-jével, (nem tudom, mit látott bennünk, lehet hogy producernek kéne mennem) ami egyébként nem is rossz, mármint otthon simán nyerne megagigasztárcsillag versenyt (konkrétabban gitározós szerelmes csajos éneklős szenvedős szerelmes zene, de egyáltalán nem az idegesítőbb fajtából.)
Pénteken meg voltunk Judit zsidóvá avatási szertartásán, volt shalom shabbat meg mazel tov meg visszafelé lapozós könyv fura betűkkel meg 3 nyelven írva, meg minden. (meg ők így a péntek esti szertartás után adnak enni is, nagyon barátságos az egész).
Szombat meg ma van, voltunk reggelizni szociálisan Graham és Celeste társaságában a nagyon vicces nevű Puffy Muffin nevű helyen (szombaton 14:30ig van reggeli...), ahol is életemben először ettem igazi itteni palacsintát. (gugli: pencake) Ez valami szörnyű. 3 db 1 cm vastag kelt tésztaszerűség, egy fagyisgombócnyi vajjal és ízlés szerint (az itteniek szerint ez min. 1 dl) juharsziruppal. Az első után jól laktam (juharszirup nélkül) , a másodiknak a feléig jutottam, aztán olyan este 10ig az volt az álláspontom, hogy soha többet az életben nem eszem semmit. Elképzelni nem tudom, hogy ki tudja ezt megenni. (nem, senki más sem tudta, akit láttam).
Este meg megtörtént a lakásavató, (pontosabban délután 5től kb. éjfélig), érzés szerint ezer ember részvételével, köztük 7 (!) gyerek (20 hónapostól 6 évesig) meg egy kutya.
Erről nem akarok egyelőre többet beszélni, fáradt vagyok.
(Fotók majd lesznek erről-arról. majd szólok. )
2009. augusztus 10., hétfő
pentek este egy vilagvarosban
Ja, hat a legjobb. Pentek este elmentunk sorozni (marmint aki nem vezetett vagy nem volt terhes, az sorozott).
Itt a kocsmak fahazak, nagy terasszal, lepcsovel, rampaval. Nem 16 evesek jarnak, hanem legalabb 26, a lanyok, akik het kozben kb. melegitonadragban jarnak mindenhova meg pamutruha flip-flop papuccsal, na, ok mind kis fekete ruha, tusarku, boritektaska. A fiuk ing-rovidnadrag. Ejjel kettoig van nyitva minden, utana nem lehet alkoholt kapni sehol. Es persze elo country zene mindenhol. szerintem elvezne mindenki :)
Itt a kocsmak fahazak, nagy terasszal, lepcsovel, rampaval. Nem 16 evesek jarnak, hanem legalabb 26, a lanyok, akik het kozben kb. melegitonadragban jarnak mindenhova meg pamutruha flip-flop papuccsal, na, ok mind kis fekete ruha, tusarku, boritektaska. A fiuk ing-rovidnadrag. Ejjel kettoig van nyitva minden, utana nem lehet alkoholt kapni sehol. Es persze elo country zene mindenhol. szerintem elvezne mindenki :)
trendi
tegnap kilakkoztam mind a 20 körmömet. segítek: 10 a lábamon van.
Akkor most mindenki, akinek 100 cm alatt van a haskörfogata (régen deréknak hívták) - én már nem tartozom ebbe a csoportba!- üljön le, tegyen az ölébe egy kosárlabdát (szezonban min. 10 kg-os görögdinnye is jó lesz) és hajoljon le a kis lábáig, egy lakkozásnyi ideig.
Köszönöm a figyelmet, semmi többet nem akarok a témáról elmondani.
Akkor most mindenki, akinek 100 cm alatt van a haskörfogata (régen deréknak hívták) - én már nem tartozom ebbe a csoportba!- üljön le, tegyen az ölébe egy kosárlabdát (szezonban min. 10 kg-os görögdinnye is jó lesz) és hajoljon le a kis lábáig, egy lakkozásnyi ideig.
Köszönöm a figyelmet, semmi többet nem akarok a témáról elmondani.
FB
a hétvégi képeket meg a kiváltságos facebook felhasználok megnézhetik, a többieknek nem jár.
pedig van rajta nagy piros paradicsom a "Tomato Art Fest"-ről, ahol a legérdekesebb műsorszám egyébként egy hisztiző, önmagát földhöz csapdosó tizenéves fiú volt, a nem hivatalos program részeként. Hivatalosan volt harmincx sátor, ahol lehetett kapni mindenfélét, ami paradicsomot ábrázolt, meg minden sarkon feltörekvő countrycsillagok adták elő, amit tudtak.
Aztán van még tó meg fák meg őzike, megnéztük az egyik parkot itt a városban, jó, tudom, múlt héten is tó meg fák meg őzike volt egy parkban, de ez most egy másik.
vasárnap meg elmentünk ide, nem mondom meg, mit csinálni. én mondjuk békésen aludtam egész délután a fa alatt, mások nem. 30 fok, érzésre 80%-os páratartalom, gyakorlatilag egy felhőben voltunk az elején. izgi, mi?
pedig van rajta nagy piros paradicsom a "Tomato Art Fest"-ről, ahol a legérdekesebb műsorszám egyébként egy hisztiző, önmagát földhöz csapdosó tizenéves fiú volt, a nem hivatalos program részeként. Hivatalosan volt harmincx sátor, ahol lehetett kapni mindenfélét, ami paradicsomot ábrázolt, meg minden sarkon feltörekvő countrycsillagok adták elő, amit tudtak.
Aztán van még tó meg fák meg őzike, megnéztük az egyik parkot itt a városban, jó, tudom, múlt héten is tó meg fák meg őzike volt egy parkban, de ez most egy másik.
vasárnap meg elmentünk ide, nem mondom meg, mit csinálni. én mondjuk békésen aludtam egész délután a fa alatt, mások nem. 30 fok, érzésre 80%-os páratartalom, gyakorlatilag egy felhőben voltunk az elején. izgi, mi?
2009. augusztus 7., péntek
update az előzőhöz geekeknek
na tessek. 5 perc nem telt el az előbbihez képest, mi zajlik az irodában épp:
Előtérben 15" MacBook Pro, (Larry az elobb meg dolgozott rajta), a kicsik hatul balról:
13" Air, 13" Pro 1st Gen, 13" Pro annyira új, hogy övé a doboz (ami mögött nem látszik a 16G-s iPod Touch, amit most ajándékba adnak a laptopokhoz).
És csak hogy hírértéke is legyen: az Airnek legszebb a képe és az újon is javítottak valamicskét. aksit még nem teszteltek.
Előtérben 15" MacBook Pro, (Larry az elobb meg dolgozott rajta), a kicsik hatul balról:
13" Air, 13" Pro 1st Gen, 13" Pro annyira új, hogy övé a doboz (ami mögött nem látszik a 16G-s iPod Touch, amit most ajándékba adnak a laptopokhoz).
És csak hogy hírértéke is legyen: az Airnek legszebb a képe és az újon is javítottak valamicskét. aksit még nem teszteltek.
wtf
valaki lakik a laptopomban. vagy már nem, de itt hagyta a nyomát. belülről koszos a monitor. Olyan, mintha ráfröccsent volna valami, de nem én voltam, nem is lehet letörölni, nem külső kosz ez. Nem is merem mondani a férjemnek, mert jön a "megmondtam, hogy valami baja lesz, már régi meg különben is windows meg pc."
ne csodálkozzon senki, ha macbookkal megyek haza legkozelebb...
(amúgy meg imádom, hogy itt ülök mellette és a miközben zenét hallgat a fülessel és bele van merülve a munkába, nem lehet hozzá szólni, de azért öt percenként csak megsimogatja valamimet, amit elér, vagy ad egy puszit, netán felkiabál, miszerint "szárátlek".:))
ne csodálkozzon senki, ha macbookkal megyek haza legkozelebb...
(amúgy meg imádom, hogy itt ülök mellette és a miközben zenét hallgat a fülessel és bele van merülve a munkába, nem lehet hozzá szólni, de azért öt percenként csak megsimogatja valamimet, amit elér, vagy ad egy puszit, netán felkiabál, miszerint "szárátlek".:))
2009. augusztus 6., csütörtök
kulonbsegek
Otthon csak a zöldséges/70+ hölgyek/szomszédnéni érzett kényszert, hogy okoskodó jótanácsokat osztogasson gyerek/terhesség/szülés témakörben, amit idegesítő hallgatni és csak az úrilányos neveltetésem tartott vissza attól, hogy ne osszam meg a saját véleményemet a témában.
Itt odajön a boltban, utcán, mászóteremben, benzinkúton, bárhol a középkorú, fiatal, nő, férfi -lassan egy kutyától is elvárnám-, hogy a) neki hány gyereke van, mekkorák, mi a nevük; általában telefonban lévő fotómutogatással végződik b) mennyire "cute" meg "nice" vagyok ezzel a nagy hassal/ebben a ruhában.
Itt odajön a boltban, utcán, mászóteremben, benzinkúton, bárhol a középkorú, fiatal, nő, férfi -lassan egy kutyától is elvárnám-, hogy a) neki hány gyereke van, mekkorák, mi a nevük; általában telefonban lévő fotómutogatással végződik b) mennyire "cute" meg "nice" vagyok ezzel a nagy hassal/ebben a ruhában.
2009. augusztus 4., kedd
bless
Innen meg küldök az összes kólát nem iható nevében egy nagy ölelést és kérem minden fentebb lakó áldását arra, aki feltalálta a koffeinmentes lightkólát. (coffeine free diet coke, csak hogy egész pontos legyek)
ftr
ha ver a víz és mindjárt leájulsz a székről, igyál kávét, mert nincs vérnyomásod. (még véletlenül se dr. peppert, mert bár abban is van koffein, garantált a hányinger a virágízű szénsavastól)
2009. augusztus 3., hétfő
új barátunk
Íme, mi van nekünk: 
Használtan persze, bolti árhoz képest kicsit több, mint féláron, egy parkolóban bonyolítottuk le a bizniszt. 10 hónapos a jármű, inkább nem kérdeztük meg, mi lett a gyerekkel, akié eddig volt.
(nem, a miénk Gyereknek még mindig nincs neve)
Használtan persze, bolti árhoz képest kicsit több, mint féláron, egy parkolóban bonyolítottuk le a bizniszt. 10 hónapos a jármű, inkább nem kérdeztük meg, mi lett a gyerekkel, akié eddig volt.
(nem, a miénk Gyereknek még mindig nincs neve)
2009. augusztus 2., vasárnap
hetvege
A hetvegen meg az volt, hogy vettunk szobanovenyt (meg eppen elferunk a palmatol mi is a nappaliban), ettunk mexikoit, amit kedves mexikoi bevandorlok foztek, nem mi, kivalasztottuk a babakocsit (meg meg nem vettuk), voltunk setalni* (ahol eppen nem aztunk el, viszont lihegtem vegig), lattunk kek farku gyikot* (szalamandra?), meg lepket*, meg oziket*, csinaltam gyumolcsrizst meg sutottem kenyeret* (eskuszom, tokegyedul meg minden, raadasul merleg nelkul, szoval amerikai receptbol, ami cup, nem dkg.), lefestettem a szekeket (kesz van mind, ojesssz), mostam paplant, hogy megint legyen minek csopognie napokig meg kelljen valamit kerulgetni, nehogy rend legyen, hoborogtem az agynemuhuzat nem lete miatt megint egy kicsit, (szerintem mar csak megszokasbol), kitakaritottuk a kocsit (ha holnapra megint kutyaszagu lesz, eskuszom, felgyujtom), lementunk a medencehez*, mert itt olyan is van, a ferjem csinalt voros tonhalbol vacsorat, ami meg finom volt, hat ennyi.
*= galeriaban kepekkel bizonyitom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)