Nem is volt ez olyan szörnyű. Na jó, a délután de.
Di mulatsága szörnyen cuki volt, lufikkal és plüssjátékokkal, pelenkatortával (ójesssz, nem csak városi legenda ez), idegen mosolygó nőkkel, akik ölelgetnek bemutatkozáskor, cuki színes sütikékkel és kínos játékokkal. (vö. nem volt vicces, de mindenki érezte, hogy annak kellene lennie, tehát nevet) Nem elég, hogy nagy nehezen írsz valami cukiságot az ajándék mellé kötelezően adandó képeslapra, még volt helyszíni forduló is, ún. wish-tree. Gyak. egy gally, amire felakasztgatnak kis papírokat, amire mindenki írt egy jókívánságot. Meseszép. Gondolom ezt is felolvasta az ünnepelt egyesével, csakúgy, mint az ajándékkísérőket és volt sápítozás is, hogy "óóóó, de édiiii", meg "jaaaaaj, de cukiiii" ezt a részt már nem vártuk meg, sajnos el kellett mennünk. A saját ünnepségemre ugye. Legalábbis az alibi ez volt. Igazából még elmentünk vásárolni.
Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kaja jó volt, meg volt belga csoki minőségű csoki is végre, szóval megérte. (vegyük észre, hogy nem vagyok túl bonyolult.)
Judit csinált fotókat, szóval én már nem akartam, így is úgy éreztem magam, mint egy japán turistacsoport tagja.
A saját bulim csak nyomokban hasonlított egy ilyen official babyshowerre, inkább volt kertiparti. A tradicionális részekből csak a lufik meg a nyilvános ajándéknyitogatás volt meg, a lufik is inkább a gyerekek miatt.
Volt viszont gulyás bográcsban, grillezett csirke, saláta, cheesecake, fagyi, sör, bor, koktél és sok kedves emberek, sok kedves ajándékkal. Ezt a részét már tényleg nem úszhattam meg, mindenkinek látni kellett, hogy miket kapott a Gyerek (akinek a végén ez lesz a keresztneve), és csak a végén volt egy kis hasfogdosás, az is csak 4 ember részéről, deal.
Képek.
Most pedig nekiállok és megnézem közelebbről is, mi micsoda, majd elmegyünk és szerzünk köszönőkártyákat, amit ilyenkor még szoktak küldeni a buli után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése