Lenyeg, hogy hazajottunk es ki tudja mennyi ido alatt osszeraktuk a 6 fiokos szekrenyt, amibe a delutan hatralevo reszeben rendben be is pakoltam. Ez igy konnyunek tunik, a valosagban onnan indult, hogy Olivert el kellett kapni es kiszedni a kezebol a furogepet/kalapacsot/ollot, vagy idoben elkapni a meteres lapot, amit magara keszult rantani, vagy a csavart kiszedni a szajabol vagy a furatbol kiszedni a nem odavalo tiplit, amit beletuszkolt. Kozben persze gyorsan csinaltam ebedet es ettunk is, majd a ferjem elment maszni, en nekialltam szortirozni es ujra rendszerezni es bepakolni az uj szekrenybe. A 2. percben felebredt a kisfiu, legyen eleg annyi, hogy megprobalt segiteni. Mindegy, azert 2 ora alatt csak kesz lettunk, elmentunk a ferjert, majd a helyi Praktikerbe, ahol szereztunk lampat, meg kabelt, meg kapcsolot (allitolag a ferjem tud villanyt szerelni) meg polcokhoz konzolt, majd hazajottunk, en visszamentem boltba bevasarolni, mig a fiuk feljottek osszerakni a delelott vasarolt asztalt. Igen, vettunk asztalt is.
Mire hazaertem, kiderult, hogy az asztallapon van egy karcolas, szoval visszapakolas, kocsiba be, vissza a boltba, kicserelni. Ekkor volt este 8. Persze azert meg osszeraktuk az uj asztalt utana es lett vacsora is meg Oliver is kijatszotta magat, az tuti, hogy megtanult csavarozni.
Faradt vagyok.
