itt se vagyok

Ha író lennék, mondanám, hogy írói válságban vagyok, de nem, így csak azt mondom, hogy nincs kedvem írni. Ha lenne, elmesélném, hogy péntek este megvolt a Gyerek első éttermezése, (persze ügyes volt, csak akkor kezdte el unni magát, mikor kihozták a kaját, hogy én ne tudjak enni), meg hogy szombaton voltunk két db 4éves szülinapi buliján egy játszóházban, pizza meg torta meg minden, (persze a Gyerek édes volt, mindenki odavolt érte és egyáltalán, egy szavam se lehet, csak egyszer kért enni és nem sírt egyáltalán), meg azt is, hogy ma esőben sétálás volt meg karácsonyfák nézése a szomszédságban (majd fotodokumentálom, mert azért ilyet nem minden nap lát az ember), meg hogy alig tudtam visszafogni magam, hogy megvegyem a világítós kültéri mikulássapkás rózsaszín flamingót (nem), meg hogy kapott a baba egy mérettel nagyobb cumit (lassan iskolába megy, tudom) meg az első karácsonyi ajándékát is megvettem, de persze odaadtuk, mert szupercuki és akarom használni (jó, tudom. amúgy egy nagy puha zsiráf, ami a hasán széttépőzárazva szőnyeggé válik). De nincs kedvem írni, szóval nem is mondom el jól. Majd máskor.

hála

Holnap meg itt Hálaadás ünnepe lesz, minden zárva, családok összejönnek, mindenki pulykát eszik és örül mindennek. Vagy valami ilyesmi.
Mi meg tartunk ilyen magyaros hálaadást, áthívtuk szomszéd Sly-t családostól, pulyka helyett lesz kacsa, de tartjuk a vörösáfonya-szósz, krumplipüré, sütőtök pite vonalat hagyományosan, és hálát adunk ezért a kis cukiért leginkább.

update: hasról a hátára fordult ma este, mindkét irányba, többször is :)

kezdő anya küzdelmei

Képzeljük el, ahogy békésen eszegető kisdedünk evés közben végtelen hosszúnak tűnő ideig termel a pelenkába. Már tudjuk, hogy ez semmi jót nem jelent, evés erőszakkal felfüggeszt, azonnal irány a pelenkázó. (+) De sajnos késő még így is, ez annyi volt, hogy már a felső réteg is átázott. Aki már próbált levenni fejen keresztül egy bodyt egy izgő-mozgó-rúgkapáló kéthónaposról, az nagyjából sejti a végeredményt. A többieknek elmondom: a pelenkázóra leterített textilpelenka, (ami azért van, hogy ne sikítson, mert fázik a feneke a műanyagon), a rugdalózó és a body, ami alatta volt, plusz a gyerek nyakig, illetve a feje hátulja is -tekintve, hogy ott húzod át a szaros ruhát- be van terítve a cuccal. Ok, felemelem magamhoz, hogy le tudjam törölni (-) . Ezzel azt értem el, hogy az én pólóm is olyan lett a karjától, de letörölni nem tudom, mert ficánkol. Jó, akkor berakom a kiságyba egy textilpelenkára hason, majd úgy. (-) Le is töröltem, közben viszonylagosan tisztára varázsolom a pelenkázót is a hatodik kezemmel, mikoris veszem ki a gyereket az ágyból, természetesen összepisili a világmindenséget. (-) Haha, előre látó anyu vett vízhatlan matracvédőt a lepedő alá (+), semmi gond. Az alvós macikendő meg a hálózsák meg a mittoménmégmi meg így járt. Gyerek felöltöztet (bosszúból rózsaszín nadrágot adtam rá), gondoltam visszarakom a kiságyba, míg normalizálom a csatateret, meg berakom a mosást. (-) Nyilván elhelyezett egy rókát még a natúr matracra. Már nem nevetek. Ő igen.

Jin-jang

Jin: Éjjel 9 órát aludt egyhuzamban, reggel mosolyogva ébredt, ettől én is.
Jang: 3 nyavalyás oltástól, amit kb. 4 másodperc alatt kapott meg (de tényleg. Mire nagy levegőt vett és kellően vörös lett a feje, már túl is volt rajta.) egész nap ordítva sír. Enni is csak nyafogva hajlandó, a pelenkázást meg egyenesen gyerekkínzásnak minősíti. Na jó, kicsit sápadt is, de szerintem ezt már direkt csinálja hozzá. Ez valami férfi-gén lehet.
Egyébiránt pontosan 62 cm és 5,5 kg a kisgomba és minden, amit vizsgáltak rajta, az rendben van, örülünk.

megint csendes hétvége

Csodagyerek megint akkor kelt fel először, mikor már világos volt, ezt betudom reggelnek, akkor is, ha szerintem még legalább négy órán keresztül nem volt reggel, mindegy, majd megbeszéljük nemsokára, hogy hogy is van ez a reggel dolog. Reggeli (mindkettőnknek), öltözés (mindkettőnknek), hányás (ezt csak egyikünk művelte), újra öltözés (megint mindkettőnknek), konyha felmosása és így épp odaértünk, hogy tapsoljunk apjának, aki sikeresen lefutotta a maratont (jelzem, az ország egyik legnehezebbje ez itt, hegyen-völgyön meg minden, plusz pénteken még elment egész napra mászni, én nem is tudom miből van ez az ember), korcsoportjában 8. lett (összesítve 15.), büszkék vagyunk.
Később visszamentünk az eredményhirdetésre, ami igazi amerikai dolog volt, csomóan hoztak otthonról mindenfélét, volt enni-inni (incl. sör, de csak déltől szigorúan) meg zenekar meg fűbenülés.
Onnan ellátogattunk egy mászógyerekhez, ún. potluck volt, mindenki hozott valami ennivalót, volt pulyka meg húsgolyó meg szószok meg tészták meg piték. Olivér persze mindenkit meghódított, de mostanra kifigyeltem, hogy csinálja. Minden nőre _azonnal_ mosolyog, és minden férfit flegmán stíröl. (fogalmam sincs, hogy kitől tanulta ezeket, még mindig) Így lehet, hogy hazaérvén idegen nő illatát éreztem rajta. Korán kezdi a kéthónapos.
Aztán még beugrottunk megnézni a legkisebb babát a környéken, Penelope Rose Hamingway épp 2 napos és annyira könnyű és kicsi, hogy el se hiszem, hogy ekkora is lehet egy baba.
Hát ettől vagyok ma fáradt.

Azért megvan annak a maga bája, amikor 20 fokban és ragyogó napsütésben karácsonyi dalokat hallgatsz a rádióból. Mindezt aközben, hogy végigautóztuk a holnapi maraton útvonalát. Nekem még így is sok volt, pedig csak néztem. Szóval szurkoljunk együtt életem párjának holnap.

alvás megint

Úgy tűnik, hogy kezd beállni valamiféle rendszer, így 8 hét elteltével. Este 9 körül fürdés, utána eszik még egyet és 10-11 között alvás. Általában evés után kiságyba be, lámpa le, betakargat, jóéjtpuszi és otthagyom. Kicsit dünnyög még -gondolom elmeséli a kutyusnak, hogy mi történt vele-, aztán elalszik magában.
Igazán szülőbarát.
Ma megint szociális életet éltünk, partiállatkodtunk Dóriék házavatóján. Olyan volt, mint anno a mi lakásavatónk, (üvöltő gyereksereg és rohamosan fogyó kaja-pia, káosz, csak kutya nélkül és sokkal nagyobb helyen) de szerencsére most nem kellett végig ott lennem. Újabb hódolókat szereztünk és bővült a "hol szoptattam már" lista is.
Mi is volt még ma? Kilakkoztam a körmömet meg sütöttem fél kézzel banános-csokis muffint.

fény az alagút végén

(dobpergés) tádááám, Kismanó este 10től reggel negyed7ig egy nyikkanás nélkül aludt. (8hetes és 2 napos).
Ajándékba elviszem az állatkertbe :)

kínzó kérdés

Hogy lehet rántott sajtot csinálni és nem rántott levegőt helyette?

oliver.hu

Ahogy Zsani mondja, az olivér.hu jelentkezik, (nem mellesleg jegyzem meg, hogy ezen a címen egyébként nem más található, mint egy Apple forgalmazó, nem tudom, sírjak, vagy nevessek.) tömegek követelik az újabb képeket meg mindenfélét az óriásbébiről, hát íme. Meg némi bemutató is van itt, hogy milyen nálunk az ősz. Ha valakinek kedve támad kijönni, csak rajta, meg tudom érteni.
Egyébiránt jövő hétfőn megyünk a gyerekorvoshoz, nagy kaland lesz az is. Kap oltást, meg megtudjuk, hogy mekkora már mindene a kis fókafejűnek.

csendes hétvége

Na, a tegnapi buliban az összes nőneműt meghódította a Gyerek. Meg néhány puhányabb férfit is. Jövő héten a kőszívű férfiak lesznek soron (egyébként tényleg, van valami vasárnap délutáni buli meghívás, ahová valami tipikus magyar kaját kéne vinni. mákos guba vagy paprikás krumpli?) . Szóval nem volt nehéz dolga, igazából csak ott volt, nézelődött, valaki mindig fogta a fenekét és így estefelé csak ez kell ahhoz, hogy mintagyerek legyen. Aztán biztosra ment, dobott egy mosolyt egy szerencsés kiválasztottnak, ezzel meg is vette kilóra az összes környéken lévőt. (esküszöm, nem mi tanítottuk ezt neki.) Én is rettentően élveztem a bulit, be tudtam gombolni a nem nyúlékony farmeremet is, abban parádéztam, ennek örömére csak egy szeletet ettem a szülinapi tortából.
Ma meg lejártam a lábam, végig mentem a nyives piros ösvényen a parkban, amivel próbálkozom már egy ideje (ráadásul meglepetésszerűen, a szokásos sétánk után). Erről nem akarok bővebben mesélni, legyen elég annyi, hogy alföldi gyerek vagyok, nem szeretem a hegymenetet, ez meg csak az, és még hosszú is. És dögmeleg is volt. Tudom, ne nyafogjak, otthon jegesmedvék kószálnak a körúton. De legalább már nem én viszem a hasamban a gyereket, hanem az apja viszi a hasán. Ma meg is jegyezte, hogy azért már kezd nehéz lenni. Haha.
Persze egy szoptatás az erdőben az benne volt. Lassan jegyeznem kéne, hogy hol etettem már, bár még csak mindenféle erdők meg parkolók vannak a listán.

Valaki nem járt esetleg ma a arrafelé, ahol ilyet lehet kapni és vett nekem egyet??? (ha a térd fölé érő csizma volt esetleg, az sem baj.)
(miért nem lehet online rendelni ilyenkor? azt mér nem is kérdezem, hogy miért nincs h&m ebben a fantasztikus nagyvárosban.)

Egyébként nem érek itt én rá semmiresenem. Ez a kis husi akkor is lekötné minden kezemet, ha polip lennék. Tekintve, hogy nappal kb. egyetlen esetben hajlandó aludni, ha babakocsiban tologatom. Értelemszerűen eközben nem sokat tudok csinálni mást. Amúgy meg játszunk, cumit kiköpdösős játék a kedvenc, eközben mondjuk tudok rohangálni a konyhába, egy krumplipucolás-egy baba gardírozás, alig két óra alatt össze is lehet dobni így egy rakott krumplit. (kivéve, ha közben megéhezik a kis drága ugye. vagy megunja a látványt.)

Egyébként ma megint megyünk bulizni, korán kezdi a kismanó.

no comment

(Mielőtt elvitetnek a Gyivivel, megjegyezném, hogy néha nehezen jön a büfi, ki kell rázni belőle. Továbbá, ha nem érzi jól magát, elég hangosan tudja érvényesíteni az akaratát.)

nagy lépések

Nagy nap ez a mai. Elsőszülött gyermekünknek végre megvan a születési anyakönyvi kivonata (nem akarom ezt a kifejezést leírni soha többet. értelmetlenül hosszú. Mostantól sz.a.k.), sőt, még ékezetek is vannak a nevén, szóval remélhetőleg az otthoni sz.a.k.-on is Olivér lesz és nem Oliver. Mondjuk tökmindegy, ha itt ebben a szép nagy orszégban lesz belőle mondjuk orvos. Viszont ezzel kezdetét vette a magyar papírok intézése, van egy olyan sejtésem, hogy ennek az ügynek egy külön címkét kell készíteni. A terv az, hogy a most (ajánlva) hazaküldött amerikai sz.a.k-t egy becses és fontos és megbízható személy (anyu, köszi) elviszi az egyetlen helyre, ahova lehet, és ott hivatalos fordítást eszközölnek belőle. (egy hét állítólag, összegeket később) Ezzel el kell menni a kerületi anyakönyvi irodába, ahol elkészítik belőle a magyar sz.a.k.-t. (5-6 hét. wtf?) Ehhez persze kell a házassági a.k., amit szerencsére egy meghatalmazással a fent nevezett ügyintéző is ki tud kérni, nem kell személyesen izélni. Sőt, nem kellett az eredeti aláírt papír sem, elég nekik a scannelt. Óriási.
Na, ha végre megvan a magyar sz.a.k., azzal lehet lakcímkártyát kérni. Ez a rész még nem tiszta, biztos ehhez is kell még nagyanyám térdekalácsa is, de hagyjuk egyelőre. Meg az utána következő tb kártya, tgyás, gyes, gyed ügyet is.

Mellesleg a mai nap történt meg az is, hogy csekket írtam. Mint a nagyok. Kiskutya van alnyomatban, csak ezért vállaltam. Az amerikai zászlósat nem mertem volna.

És még az is volt, hogy magassarkúban voltam ma ügyintézni. Mert ugye én nem vagyok az eltöppedt kismama. (plusz végre belefért a lábam egy magassarkúba, plusz ez az egyetlen cipő, ami blézerhez hordható) Mondjuk keservesen megbántam, mivel el kellett csattognom a postara, magamra aggatva a gyereket, ami cca. fél óra és +5 kg. Nem szokta a cigány... ahogy az idevágó közmondás is tartja.
Szóval most a trendi kisgyermekes anyuka feltúrja a netet nem 8 cm-es tűsarokért, de azért legyen mondjuk 3 legalább és akkor már lakk vagy valami.

upc-t ide

Az egy dolog,hogy nem volt eddig abc a csodálatos tv-előfizetésünkben, semmi gond, meg tudom nézni a Született feleségeket a weboldalon. Na de most se szó, se beszéd, elveszik a Foxot is - és ezzel a hétfő esti House-t) és a helyére valami helyi szakadék csatornát raknak, vérlázító.
Csúnyán le lesz mondva ez az előfizetés (és nyilván Apple Tv lesz belőle, ami nemtom mire jó, de Apple).

napi kérdés

Vajon nem fejlődik ki rendesen a Gyerek agya, ha Kispált meg Quimbyt (meg Morcheebat meg Budapest Bárt meg ami az Ipodomon van) hallgatunk naphosszat, nem azt az átkozott babazenét? (csak a _nagyon_ bátrak kattintsanak)

welcome

És akkor üdvözöljük együtt nagy örömmel Olivér lehetséges jövendőbelijét: szia SnakeZsófi! Örülünk Neked. :)

napi szupercukiság

Valami csoda folytán belealudt az ebédjébe a törpe, leraktam a kanapéra aludni, (nap közben nem hajlandó a kiságyban aludni, bárhol máshol igen, ha úri kedve úgy tartja) kicsit később ezt látom:

Hogy hogy fúrta be magát oda és főleg minek? Amúgy elkezdett mosolyogni tudatosan is, egyelőre az apjára, rám és a fekete állólámpára. Nem feltétlen ez a gyakorisági sorrend.

Most pedig balra el, cranberrys muffint sütni, hátha ez kicsalogatja a Gyereket a kanapé-szagból.




update:
Az igazán cuki csak ezután jött: