itt se vagyok

Ha író lennék, mondanám, hogy írói válságban vagyok, de nem, így csak azt mondom, hogy nincs kedvem írni. Ha lenne, elmesélném, hogy péntek este megvolt a Gyerek első éttermezése, (persze ügyes volt, csak akkor kezdte el unni magát, mikor kihozták a kaját, hogy én ne tudjak enni), meg hogy szombaton voltunk két db 4éves szülinapi buliján egy játszóházban, pizza meg torta meg minden, (persze a Gyerek édes volt, mindenki odavolt érte és egyáltalán, egy szavam se lehet, csak egyszer kért enni és nem sírt egyáltalán), meg azt is, hogy ma esőben sétálás volt meg karácsonyfák nézése a szomszédságban (majd fotodokumentálom, mert azért ilyet nem minden nap lát az ember), meg hogy alig tudtam visszafogni magam, hogy megvegyem a világítós kültéri mikulássapkás rózsaszín flamingót (nem), meg hogy kapott a baba egy mérettel nagyobb cumit (lassan iskolába megy, tudom) meg az első karácsonyi ajándékát is megvettem, de persze odaadtuk, mert szupercuki és akarom használni (jó, tudom. amúgy egy nagy puha zsiráf, ami a hasán széttépőzárazva szőnyeggé válik). De nincs kedvem írni, szóval nem is mondom el jól. Majd máskor.