kezdő anya küzdelmei

Képzeljük el, ahogy békésen eszegető kisdedünk evés közben végtelen hosszúnak tűnő ideig termel a pelenkába. Már tudjuk, hogy ez semmi jót nem jelent, evés erőszakkal felfüggeszt, azonnal irány a pelenkázó. (+) De sajnos késő még így is, ez annyi volt, hogy már a felső réteg is átázott. Aki már próbált levenni fejen keresztül egy bodyt egy izgő-mozgó-rúgkapáló kéthónaposról, az nagyjából sejti a végeredményt. A többieknek elmondom: a pelenkázóra leterített textilpelenka, (ami azért van, hogy ne sikítson, mert fázik a feneke a műanyagon), a rugdalózó és a body, ami alatta volt, plusz a gyerek nyakig, illetve a feje hátulja is -tekintve, hogy ott húzod át a szaros ruhát- be van terítve a cuccal. Ok, felemelem magamhoz, hogy le tudjam törölni (-) . Ezzel azt értem el, hogy az én pólóm is olyan lett a karjától, de letörölni nem tudom, mert ficánkol. Jó, akkor berakom a kiságyba egy textilpelenkára hason, majd úgy. (-) Le is töröltem, közben viszonylagosan tisztára varázsolom a pelenkázót is a hatodik kezemmel, mikoris veszem ki a gyereket az ágyból, természetesen összepisili a világmindenséget. (-) Haha, előre látó anyu vett vízhatlan matracvédőt a lepedő alá (+), semmi gond. Az alvós macikendő meg a hálózsák meg a mittoménmégmi meg így járt. Gyerek felöltöztet (bosszúból rózsaszín nadrágot adtam rá), gondoltam visszarakom a kiságyba, míg normalizálom a csatateret, meg berakom a mosást. (-) Nyilván elhelyezett egy rókát még a natúr matracra. Már nem nevetek. Ő igen.