csendes hétvége

Na, a tegnapi buliban az összes nőneműt meghódította a Gyerek. Meg néhány puhányabb férfit is. Jövő héten a kőszívű férfiak lesznek soron (egyébként tényleg, van valami vasárnap délutáni buli meghívás, ahová valami tipikus magyar kaját kéne vinni. mákos guba vagy paprikás krumpli?) . Szóval nem volt nehéz dolga, igazából csak ott volt, nézelődött, valaki mindig fogta a fenekét és így estefelé csak ez kell ahhoz, hogy mintagyerek legyen. Aztán biztosra ment, dobott egy mosolyt egy szerencsés kiválasztottnak, ezzel meg is vette kilóra az összes környéken lévőt. (esküszöm, nem mi tanítottuk ezt neki.) Én is rettentően élveztem a bulit, be tudtam gombolni a nem nyúlékony farmeremet is, abban parádéztam, ennek örömére csak egy szeletet ettem a szülinapi tortából.
Ma meg lejártam a lábam, végig mentem a nyives piros ösvényen a parkban, amivel próbálkozom már egy ideje (ráadásul meglepetésszerűen, a szokásos sétánk után). Erről nem akarok bővebben mesélni, legyen elég annyi, hogy alföldi gyerek vagyok, nem szeretem a hegymenetet, ez meg csak az, és még hosszú is. És dögmeleg is volt. Tudom, ne nyafogjak, otthon jegesmedvék kószálnak a körúton. De legalább már nem én viszem a hasamban a gyereket, hanem az apja viszi a hasán. Ma meg is jegyezte, hogy azért már kezd nehéz lenni. Haha.
Persze egy szoptatás az erdőben az benne volt. Lassan jegyeznem kéne, hogy hol etettem már, bár még csak mindenféle erdők meg parkolók vannak a listán.