Csodagyerek megint akkor kelt fel először, mikor már világos volt, ezt betudom reggelnek, akkor is, ha szerintem még legalább négy órán keresztül nem volt reggel, mindegy, majd megbeszéljük nemsokára, hogy hogy is van ez a reggel dolog. Reggeli (mindkettőnknek), öltözés (mindkettőnknek), hányás (ezt csak egyikünk művelte), újra öltözés (megint mindkettőnknek), konyha felmosása és így épp odaértünk, hogy tapsoljunk apjának, aki sikeresen lefutotta a maratont (jelzem, az ország egyik legnehezebbje ez itt, hegyen-völgyön meg minden, plusz pénteken még elment egész napra mászni, én nem is tudom miből van ez az ember), korcsoportjában 8. lett (összesítve 15.), büszkék vagyunk.
Később visszamentünk az eredményhirdetésre, ami igazi amerikai dolog volt, csomóan hoztak otthonról mindenfélét, volt enni-inni (incl. sör, de csak déltől szigorúan) meg zenekar meg fűbenülés.
Onnan ellátogattunk egy mászógyerekhez, ún. potluck volt, mindenki hozott valami ennivalót, volt pulyka meg húsgolyó meg szószok meg tészták meg piték. Olivér persze mindenkit meghódított, de mostanra kifigyeltem, hogy csinálja. Minden nőre _azonnal_ mosolyog, és minden férfit flegmán stíröl. (fogalmam sincs, hogy kitől tanulta ezeket, még mindig) Így lehet, hogy hazaérvén idegen nő illatát éreztem rajta. Korán kezdi a kéthónapos.
Aztán még beugrottunk megnézni a legkisebb babát a környéken, Penelope Rose Hamingway épp 2 napos és annyira könnyű és kicsi, hogy el se hiszem, hogy ekkora is lehet egy baba.
Hát ettől vagyok ma fáradt.
Grat nekek is és a pasinak is :)
VálaszTörlés