nagy lépések

Nagy nap ez a mai. Elsőszülött gyermekünknek végre megvan a születési anyakönyvi kivonata (nem akarom ezt a kifejezést leírni soha többet. értelmetlenül hosszú. Mostantól sz.a.k.), sőt, még ékezetek is vannak a nevén, szóval remélhetőleg az otthoni sz.a.k.-on is Olivér lesz és nem Oliver. Mondjuk tökmindegy, ha itt ebben a szép nagy orszégban lesz belőle mondjuk orvos. Viszont ezzel kezdetét vette a magyar papírok intézése, van egy olyan sejtésem, hogy ennek az ügynek egy külön címkét kell készíteni. A terv az, hogy a most (ajánlva) hazaküldött amerikai sz.a.k-t egy becses és fontos és megbízható személy (anyu, köszi) elviszi az egyetlen helyre, ahova lehet, és ott hivatalos fordítást eszközölnek belőle. (egy hét állítólag, összegeket később) Ezzel el kell menni a kerületi anyakönyvi irodába, ahol elkészítik belőle a magyar sz.a.k.-t. (5-6 hét. wtf?) Ehhez persze kell a házassági a.k., amit szerencsére egy meghatalmazással a fent nevezett ügyintéző is ki tud kérni, nem kell személyesen izélni. Sőt, nem kellett az eredeti aláírt papír sem, elég nekik a scannelt. Óriási.
Na, ha végre megvan a magyar sz.a.k., azzal lehet lakcímkártyát kérni. Ez a rész még nem tiszta, biztos ehhez is kell még nagyanyám térdekalácsa is, de hagyjuk egyelőre. Meg az utána következő tb kártya, tgyás, gyes, gyed ügyet is.

Mellesleg a mai nap történt meg az is, hogy csekket írtam. Mint a nagyok. Kiskutya van alnyomatban, csak ezért vállaltam. Az amerikai zászlósat nem mertem volna.

És még az is volt, hogy magassarkúban voltam ma ügyintézni. Mert ugye én nem vagyok az eltöppedt kismama. (plusz végre belefért a lábam egy magassarkúba, plusz ez az egyetlen cipő, ami blézerhez hordható) Mondjuk keservesen megbántam, mivel el kellett csattognom a postara, magamra aggatva a gyereket, ami cca. fél óra és +5 kg. Nem szokta a cigány... ahogy az idevágó közmondás is tartja.
Szóval most a trendi kisgyermekes anyuka feltúrja a netet nem 8 cm-es tűsarokért, de azért legyen mondjuk 3 legalább és akkor már lakk vagy valami.