végre valami

Előre szólok, ez a poszt csak csajoknak, illetve leendő orvosoknak lesz érdekes. Vagy még nekik sem.

Voltunk dokinál. Illetve magát a dokit csak 2 percig láttuk, bejött bemutatkozni (később majd beszámolok, hogy ezért mennyit számlázott a kórház). Persze nem az volt, akit gondoltunk, hanem egy kevésbé sorozatgyilkos kinézetű, inkább a Mikulásra hajazó pasas. Mondjuk azon kívül, hogy hello, ez a nevem és itt dolgozom és ha bármi gond van, hívjanak, nem sokat tudtunk meg róla.
Szóval nemdokinál voltunk. Egy érintőképernyős kioszknál kellett becsekkolni, hová jöttél, kihez, minek, ki vagy, biztosítási szám ellenőrzés, betegjogok aláírás, aztán egy pultnál adtak egy csipogót, ami csipogott kb. fél óra múlva, akkor lehetett bemenni. Addig se hagytak unatkozni, kitöltöttük a sok oldalas nyomtatványt, amin alapadatokon túl volt kérdés, hogy mi a végzettségünk, hogyan szeretek tanulni, milyen vallású lesz a gyerek, kaphatok-e vért, ha szükség van rá, vagy tiltja a vallásom, ilyesmik.
Csipogott, bementünk, jött egy nővér, aki megmérte a pulzust, vérnyomást (igen, ugyanolyan kütyüvel, mint a Dr. House-ban van, biztos ezért volt a szokásosnál magasabb a vérnyomásom), meg a súlyomat. Persze fontban, szóval eltartott kis ideig, mire átszámoltuk és megnyugodtam, hogy akkor ez most mennyi is. (+13, eh.)
Majd átkísért egy vizsgálóba, ahonnan meg elzavart a mosdóba, hogy hozzak neki mintát. OK. A mosdóban kis fiókos szekrény, felső fiókban steril kis poharak (nem ám 2 cm-es átmérőjű, mint otthon, amibe kizárt dolog beletalálni, hanem rendes méretű), középsőben just in case tampon, törlőkendő, tisztasági betét, stb. wow.
Dolgom végeztével vissza a szobába, ahová megérkezett Toni, aki több, mint nővér, de nem orvos, ő felvette az adatokat, megnézte az itthoni papírjaimat, lefénymásolta, kikérdezett mindenféléről (egész meg volt lepődve, hogy nincs 6 vagy 4 ujjal született gyerek a családban), kaptunk kis könyvet, amiben benne van, hogy mi fog történni velünk, meg hogy születik egy gyerek, meg 30 nyomtatott oldalt, hogy mit lehet enni, miben mennyi kalória van, meg gyerekorvosok listája a fél megyében, megmérte, hogy mekkora a hasam, meg megnézte a szívhangot (mármint a Gyerekét), átadta a kicsekkolós papírokat, közben megérkezett a vizelet teszt eredménye persze, remek.
Átmentünk egy ajtóval odébb (women's health-ből át a women's imagine-be, nem mindegy), ahol az ultrahangos doki azonnal megérkezett, időm se volt szemrevételezni majdnem, hogy a szóróajándék a recepciós pulton egy rózsaszín átlátszó tokban manikűrkészlet, bocs) vizsgálóba be, kaptam egy szép hátul kötős lepedőt magamra (ééés nem, nem rózsaszín, örülünk), majd valami rettentő hosszú és alapos ultrahangvizsgálat következett. Nem csodálom, hogy a gyerek unta, én is. A végére már elég morcos lett persze, de csak megmutatta az arcát. Amúgy minden ok, még mindig két héttel nagyobb (pankrátor vagy focista lesz, akárki meglássa) és pocokarcú. Itt voltak a legjobb cuccok egyébként, melegített UH zselé - nem ám mint az állatoknak csak úgy a flakonból hidegen -, vizsgálat végén két puha törölközőt nem sajnált a néni, míg letörölgette a 1,5 m2-nyi hasamat, meg kaptam még egyet öltözéshez, és a legtutibb...az a vizsgálat, ami otthon gumikesztyű csattan-benyúl-"C3000, anyuka, öltözzön fel" (opp, figyeld a szakzsargont), na az itt UH-fej odaérint (igen, oda.)-"elnézést, tudom, hogy kellemetlen" -képernyőn látszik a tankönyvi rajz a célterületről- "closed". köszönjük, felöltözhet. A bálterem méretű öltözőben, ahol potpourri van meg fából fonott szennyeskosár. Távozáskot kapunk dvd-t, meg pár nyomtatott képet, persze borítékban, persze mindezt egy rém művészi grafikával díszített mappában.
Innen már csak egy lépés volt hátra, kioszknyomkodás újra, becsekkolás vérvételre, 30 perccel későbbre volt időpont, csipogó felvesz, büfébe elmegy, reggelizik, 10:35-ra visszamegy, 10:35-kor csipog a csipogó, bemegy, vér levesz, 3 perccel később mehetünk haza. Itt tényleg csak annyi volt a plusz, hogy nem kellett sorban állni, nincs velem szemben ájuldozó Gizi néni, meg a végén egy szalaggal leragasztják a pamacsot a karodra, ne kelljen bénázni meg szorítani, aminek a vége úgyis mindig az, hogy úgy nézel ki egy hétig, mint egy gyakorló heroinista.
Ja, meg előtte egyeztetnek, hogy mit is néznek majd a vérből, mert minden tétel nyilván plusz $, de mázli, elfogadták az otthoni vérképeket, csak azt nem hitték el, hogy mi a vércsoportom, meg hogy tényleg nem vagyok se szifiliszes, se hiv+.
Laza 3 óra alatt kész is lettünk, jövő héten randi újra, de nem ebbe az SZTK-ba kértünk időpontot, hanem a kórházba. El se tudom képzelni, hogy itt mi fog történni még.
(ha sikerül bescannelni, képeket küldök majd, külön kérésre, annyira VIP. pl. látszik, hogy hány ujja van. izgi :))