Egyebkent meg az volt, hogy csutortok delutan elkezdett fajdogalni a hasam, de nem nagyon vettem rola tudomast, fajt mar igy vagy egy honapja, sokszor. Jarkaltam otthon, pakolasztam Oliver jatekait, mert addig-meddig gondolkodtam, hogy el kellene menni boltba, hogy vegul mar nem esett jol elindulni. Aztan mivel Oliver kitalalta, hogy uljek le melle a szonyegre kirakozni, es az aztan vegkepp nem esett volna jol, javasoltam, hogy menjunk le setalni, ugralhat a pocsolyaban gumicsizmaban. Szerencsere tetszett neki a terv, en meg jarkalhattam fel-ala a jardan. Akkortajt kezdtem el merni az idot es meglepve lattam, hogy ezek pont 3 percenkent fajnak. Persze a ferjemet meg vartuk haza a maszoterembol ekkor.
Miutan hazaert, lezuhanyoztam, hogy lassuk, mi valtozik ettol. Egyreszt jol esett, masreszt meg 2 percesek lettek a fajasok. Felhivtuk a korhazat, akik azt mondtak -mino meglepo-, hogy jo otlet lenne talan bemenni. Olivert elszallitmanyozta Jolek (persze Oliver onkent es dalolva ment a Dodge-zsal), mi meg mentunk a korhazba. Na, ez az ut nem tartozik a kedvenc reszeim koze, dehat gyalog megsem mehettem, bar megfordult a fejemben.
A korhazba erve (este 9kor) mar elegge percenkent fajt, de jarkalva meg elviseltem. Volna. Ha nem kellett volna lefekudni, mig megnezik a szivhangot meg a fajasokat. 10 egesz percen at. Nyilvan felkeltem, amint lehetett es inkabb a kabelek, madzagok, infuzio kozott jarkaltam, mint egy porazra kotott kutya. Aztan megjelent egy orvos, aki megvizsgalt es kozolte, hogy 8 cm, aminek rendkivul orultem persze.
Kozben persze mondtam, hogy megprobalnam a kadban kibirni a fajasokat, de mire feltoltottek a kismedencet en mar hat korrel odebb jartam, eszemben sem volt beleulni.
Meg kozben hoztak a nitroxint, ami egy szornyu budos, de allitolag hatekony gazkeverek. En nem ereztem, hogy kevesbe fajt volna tole, de konnyebben viseltem a fajasokat. A vegen mondjuk 15 percig rajta maradtam a szeren, kicsit attol mar be is kabultam, de nem annyira, hogy ne tudjam, mi tortenik vagy ne ereztem volna.
Aztan mar minden ment, mint a karikacsapas. Osszeertek a fajasok, ereztem, hogy csopog a viz, a kovetkezo fajas mar tolo volt. Mikor ezt kozoltem, villamgyorsan lefektettek, hirtelen ott termett mindenki es en mar csak csukott szemmel tettem a dolgom. Es valahogy ekkortajt feszkelte be a fejembe magat a nev is. Magamban ugyanis beszeltem a babahoz, hogy segitsen es legyen ugyes es csinalja, amit kell, hogy ugyesen megszulessen. (tudom, bena meg fura meg spirit, de nem direkt csinaltam, csak jott.) Es nekialltam Bendeguznak hivni. Es ket liheges kozott kozoltem a nepekkel.
Aztan mikor azt ereztem, hogy na szetszakadok, nincs tovabb, akkor vege lett es megszuletett.
Aztan persze a szokasos bekes egyuttlet, ugy takaritottak fel korulottem es le engem es kaptam tiszta mindent, hogy eszre se vettem, kozben a babat mar szoptattam is. Es nem mosdattak, csak megtoroltek es nem vittek el, csak ott neztek meg es raert egy ora mulva is megmerni.
Valahogy igy volt, hogy megszuletett 23:25-kor.
(es most nem olvasom el ujra, hogy mi mindent hordtam ossze, hanem alszom egyet, mert ejjel olyan izgatott voltam, hogy nem sikerult.)
