A mai nap csúcspontja kétségkívül a "state fair" volt. Azon belül meg a funnel cake. Ez utóbbi egy olyan édesség, ami legalább trillió-fifillió kalória, a tésztája lángos állagú cafatokból áll, amik egy kb. 2 cm magas lepényt alkotnak, ennek a tetejében mázsányi porcukor meg zselés-lekváros-befőttszerű cucc. Mindez olyan 20 cm átmérőben. Én nem tudom, hogy hozzászoktam itt az ilyen jellegű ehetetlen édeshez, vagy a Gyerek ette, vagy mi volt, de a felét megettem. (mondjuk most azt érzem, hogy soha többet nem akarok enni semmit, legfeljebb citromot.)
A búcsúban egyébként volt minden, amit egy ilyentől elvár az ember. A tehénszépségversenyt, a malacoknak rendezett futóversenyt meg a kétfejű csirkéket kihagytuk, a szórakoztató részleget jártuk csak be, ami meg pont olyan, mint a filmekben. Minden világít és zenél, mindenhová csábítanak a hangosan beszélő kollégák, tömeg, színpad jellegű placc, ahol egy feka csaj énekelt épp (nem countryt!), étel-ital-móka-kacagás.
Légpuskával lőni nem lehet gagyi plüssökért, lehet viszont labdát dobálni a vödörbe úgy, hogy ne essen ki (nem olyan könnyű ám, mint ahogy hangzik), meg baseball labdával sörösüveget ledobni, meg kosárlabdával dobálózni, meg vízzel lőni egy pontra-gyorsan-sokat. Meg falat mászni. :) Szokás szerint képes beszámoló itt, vigyázz, videó is van arról, hogy mire ültem volna fel, ha hagyják.
azért az nem fair, h nem ülhettél fel semmire :o)
VálaszTörlés