amikor nem mi iranyitunk

Megtortent az elso nagy, felnott kadban furdese a pici babanak. Mar tervezgettuk egy ideje, de sok volt a kerdes. (egyedul furodjon, vagy valamelyikunkkel, de melyikunkkel, ki kell sikalni a kadat, mivel, raerunk meg, vegulis nagyjabol elfer, stb) Viszont ma este ugy dontott a Gyerek, hogy akkor itt van ennek az ideje, mindefele rakeszules nelkul. Ugyanis a mai normalnak indult, kiskadas furdes soran konkretan beleszart a furdovizebe. Maga ala, bizony. Eloszor elvitte az apja zuhanyozni, erre nem gyenge sikitast rendezett, ugyhogy gyorsan dugo a kadba, jolvan-eleg-ez-a-viz, baba bele, apja melle, es ment a nagy csodalkozas. Oliver vizsgalt mindenfelet, ilyenek tukrozodtek az arcan, hogy 'mennyi feher fal', 'je, nem verem be a labam, ha kapalozok', 'hat apa milyen furan nez ki igy ruha nelkul, mi az ott neki?'. En meg rohogtem a wc tetejen ulve. Eskuszom, a legviccesebb dolog a gyerek.