2010. december 2., csütörtök

Cuki es meglepo tenyek marol

Ma a jatszoteren felszedte egy 21 honapos a fiamat. A dolog egyutt hintazassal es egyutt csuszdazassal kezdodott es odaig fajult, hogy az olebe ult (marmint a kislany Oliver olebe), adott neki puszit az orrara (marmint a kislany Oliver orrara), es beledugta a szajaba az ujjat (marmint Oliver a kislany szajaba). Aztan mint akik mar ateltek egyutt mindent, amit lehet, bekesen rajzolgattak kretaval a foldre es megosztoztak egy szelet kenyeren.
Eddig a cuki resz. Bucsuzaskor mondtam Olivernek, hogy "say bye-bye" (azt diktalja az illem ugye, hogy ha van a tarsasagban amerikai is, akkor angolul beszelunk, es mivel epp az apukaval beszeltem elotte, nem valtottam vissza magyarra, tok veletlenul angolul mondtam Olivernek is a magamet), es mire atfutott az agyamon, hogy ja, neki miert angolul mondtam, es vettem a levegot az "intsel papat"-hoz, addigra az en gyerekem mar regen integetett. Ugyhogy most rem kivancsi lettem, hogy vajon ez veletlen volt (azaz, csak erezte a szituaciobol, hogy megyunk, es tudja, hogy ilyenkor koszonni kell), vagy tenyleg erti. Tovabbi tesztek kovetkeznek.
Ma este meg megyek bulizni. Hahh. Mit vegyek fel? (es ez most nem koltoi kerdes :()

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése