Tegnap megtortent az elso fejreeses, verzett is, meg minden. Persze lepcsorol legurulas kovetkezmenye. Bar ott voltam es ketharmad tavot meg is tett egyedul, egyesevel tette le a feneket a lepcsofokokra, lattam is, hogy mit csinal, megsem lattam, hogy miert esett le vegul es megsem tudtam semmit se csinalni ellene. Ez a legszornyubb amugy, ahogy megijedsz. Es nem akkor, hanem csak utana, amikor mar latod, hogy nincs semmi komoly, na, akkor erzed, hogy a torkodban dobog a szived. Addig valahogy bekapcsol a mechanika, kivulrol teljesen higgadtnak tunsz. Persze ez a Gyerek ez olyan, hogy egy percig sir ilyenkor, akkor is inkabb azert, mert nem ugy tortent a dolog, ahogy elkepzelte, szoval 5 perccel kesobb mar nem is emlekezett az egeszre.
Mara meg egeszen biztosak vagyunk benne, hogy semmiseg az egesz, egy centis seb a fejen, nyoma sem marad.
Es legyen ez az elso es utolso ilyen. Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy erre eselyem sincs, ismerve a kedves szulei vegtelen nyugodt termeszetet es csendesen sarokban jatszadozos gyermekkorat.
Igen, igen, ismeros. Nalunk is volt fejrepottyanas a leanyzonal, nem is akarmilyen. Meg ko is kerult a fejebe, a balesetin szedtek ki, rontgen is volt de nem tort el a buksija. Sajat serulesem - 2 eves koromban atestem egy kiskocsin - a mai napig meglatszik a szemem alatt. Tehat lesz meg aggodnivalo...
VálaszTörlés