Egy "mielott elfelejtem" tipusu Oliver mondat:
Jatszoteren nez egy 1 eves koruli kislanyt, aki gumidarabkaval a kezeben imbolyog elotte. Odamegy hozza es igy szol: - Nem szabad megenni, baba!
Cukisag.
Amugy meg teljesen o"ru:ltek itt tenyleg az emberek. Ugyanis arrol beszelgettunk a multkor a jatszoteren az anyukakkal (figyeld, micsoda elethelyzet es micsoda problemak), hogy mikor engedje meg egyikunk a 8 eves lanyanak, hogy szortelenitse a karjat. Ami egyebkent szoke. Merthogy az osztalytarsai a suliban mer cikizik. Merthogy kozuluk mar sokan borotvaljak (!). En meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban es magamban halat adtam az egnek, hogy fius anyuka vagyok es maradok. (jo, nincsenek vermes remenyeim, lesz nekem eleg bajom, de legalabb mas jelleguek) Aztan kiderult, hogy illeto anyuka csak ugy tudta kicsabitani a leanyzot a jatszoterre, hogy megigerte, hogy otthon utana kilakkozza a kormet. Merthogy a lanyka mar unatkozik, nem rohangal a pisisekkel, es mi mas lehetne a kompenzacio?
Szoval ugye ez csak ilyen amerikai ize es otthon a 8 evesek meg nem jarnak manikuroshoz?
Egyebkent ha erdekel valakit, en azon az allasponton voltam, hogy nem tudom mikor, de gyantaval vagy geppel szedje le neki anyu, hatha elmegy tole a kedve par evre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése