A januar egy rettenetesen hosszu hetfo

Igy van ez, ha az ember ferje beteg mar egy hete, elotte meg pont ugyanennyit dolgozott, mert beindult A projekt. De mult hetfo ota mar nagyjabol itthon lehetne idoben akar estenkent es hetvegen se kellene bemennie dolgozni, mint eddig, erre lebetegszik. Minden este belazasodik, hol itt faj, hol ott, kohog, kapar, jaj.
Ennek a hegyibe meg ovi sem volt egy hetig, tekintve, hogy penteken szuloi ertekezlet tanar-szulo talalkozo volt, ott meghallgattam, milyen okos, ugyes a Gyerek, szivacs az agya es boldogan jatszik, szofogado, nem aggressziv, de megvedi magat, ha kell, szoval minden csodas. Hetfon meg Martin Luther King nap volt, ennek oromere nincs suli, ovi, bezzeg a munkahelyek nem unnepelnek. Olivernek megmaradt a temabol a "King bacsi, aki a neniket meg bacsikat ... a rabszolganeniket, akiknek fekete a boruk es ingyen dolgoznak". Egy harom evesnek legyen eleg ez, gondolta anya.
Bendi tovabbra is vadmalac, teljesen kivagyunk a kolyoktol. Megy mindenbe bele, remeg (es kiabal) a kajaert, nem lehet elotte semmit enni ugy, hogy ne verje erte az asztalt. Es teljesen mindegy, hogy elotte o mikor evett. Tamadja a tesojat (is), rendesen felelmetes, amikor a bekesen hevero testre ramegy nyitott szajjal, harapasra keszen. Nem nagyon szamit neki, ha Oliver felloki, boritja, meguti, beveri a fejet, okollel arcon csapja (nem, ezek nem a kepzeletem szulemenyei sajnos), felkel es csinalja tovabb a ramazurit. Minden este birkoznak egyet furdes elott, meg meztelenul szaladgalnak negykezlab a lakasban korbe, kesz kaosz. O az a gyerek, aki minden olyasmit megcsinal, ami a varosi legendakban terjed a "rosszgyerekrol". Ket kezzel csapkod a wc kagyloban, letekeri a komplett tekercs wc papirt, aminek a felet a szajaba tomi. Kivetel nelkul mindent a szajaba vesz amugy azonnal, meg mielott megnezne, mi az. Magara boritja a szaritot, lerangat minden ruhat, letepi a falrol a diszlepedot, mindenhol megtalalja a kabelt es kitepi (probalj meg porszivozni...), karmol, harap, lerangatja a nadragomat (hogy oszinte legyek, meg a harisnyat is letepi rolam), napjaban ketszer vegignyalja az osszes cipotalpat a lakasban, atlag napi harom valtas ruhat hasznal, mert az eloket egy mozdulattal tepi le magarol (en altalaban meguszom napi egy atoltozessel), nem lehet semmit csinalni, mert nem csak akkor ordit, ha engem nem lat, hanem akkor is, ha a tesoja lep le - ami pedig elofordul, hogy Oliver racsapja az ajtot - szoval eleg aktiv a kolyok. Ugyanakkor o az, aki mellett nem lehet elmenni, muszaj megszorongatni, mar akkor vigyorog, ha ranezel es ha valaki ismeretlen nez ra, a mellkasomra hajtja a fejet es onnan buvoli felmosollyal az uj arcot. Mindig megkinal a megcsocsalt kenyerhejjal, simogat, integet es tapsol, ha zenet hall, azonnal ritmusra razza a feneket es a fejet, valami olyan cuki, hogy elolvadok.
Na es mivel telnek az esteim ujabban, mikor alszanak a torpok? Elajulok. Lakast nezek. Ugyanis az alattunk lako neni kikeszult teljesen idegileg, hogy mennyire hangosak vagyunk. Ot el fogjak koltoztetni, de gondolom a kovetkezo lako sem lesz suket. Mi meg halkabbak. Az opcio, hogy itt menjunk egy masik - foldszinti - lakasba, nem vonz. Meg a vegen az en fejem felett fog randalirozni egy csalad, piha. A koltozes meg konkret remalomkent jelenik meg elottem. Szoval en maradnek inkabb, ha lehet, kerek egy suket alsoszomszedot az Univerzumtol, estenkent meg aludnek, koszonom.