2011. szeptember 6., kedd

Kedd este van es unatkozom

Na, ket es fel napig egyfolytaban esett az eso, pont 12 ora alatt lett 40 fokbol 13, most kezd fujni a szel is, hurra.
De legalabb a ferj itthon van, a Gyerek (meg) jol viseli, csak en ulok itt bebugyolalva, forro teat szurcsolgetve es arra gondolok, hogy mindjart karacsony.
Es ha mar unnepek: Boldog 1/2. szuletesnapot, Luca!

2011. szeptember 3., szombat

Kettesben

Miota kettesben vagyunk, Oliver egy megtestesult cukisag. Leszamitva az elso napi non-stop uvoltest, de az nem er, betudom a faradtsagnak. Azota itt a szirupban omlengunk, mindent megcsinal elso keresre (meg a fogmosast is), egyedul eljatszik, egyedul elalszik, eszebe sem jut sirni vagy vinnyogni semmiert, meg az esti tejet is poharbol itta. Nyilvan most, hogy magasztalom az egekbe, holnap maga lesz az ordog, de azt sem banom, mert este mar nem egyedul engem fog szorakoztatni, hanem az apjat is.
Egyebkent meg nem is unatkozunk itt, tegnap este a mintagyerek elaludt egyedul, en meg Dorival es Jolekkel csacsogtam a nappaliban, akik beugrottak szorakoztatni a szinglianyukat. Persze a vege filmnezes lett meg +2 kg fejenkent, amennyi csokit megettunk. Tudunk elni, mi?

ps. Gyanusan csilingelnek a szelcsengok az erkelyen, gondoltam megnezem, milyen ido lesz ejjel meg holnap. Hat itt azt irjak, hogy az uj vihar, Lee ellatogat ide is. Remelem azert addigra kitombolja magat.

2011. szeptember 2., péntek

311.

Ma delelott gimnasztikan voltunk. Marmint Oliver tornazott en csak kisertem. Elvileg.
Gyakorlatilag nem volt kotott menetrend, az elso meg az utolso 5 percben iranyitott az "edzo", a kozte levo 40 percben pedig azt csinalt, amit akart a teremben. Voltak korlatok, gerendak, szivacsgodor, labdak, karikak, lejtok es dobogok, trambulin, csuszda. Persze Oliver mindent kiprobalt egyszer, de leginkabb azt elvezte, hogy rohangalt es mindenre felmaszott.
Az iranyitott feladatokat is ugyesen csinalta, jobb lett volna, ha tobb van belole.
A konkluzio: a gyerek elvezte, neki tetszett, nem akart eljonni. Nekem nem. A terem koszos, budos es lepattant, a szemelyzet (az az egy lany, aki ott volt) kedves, de nem tunik szakkepzettnek, de legalabb draga. Szoval feladat adott, keressek egy ilyen helyet, ami jo, mert ugy tunik, igeny lenne ra.
Ehelyett feltoltottem az augusztusi kepeket, mert most tunt fel, hogy mar szeptember van.

2011. augusztus 31., szerda

310.

Az mar biztos, hogy Oliver hamarabb beszel mondatokban, mint megtanulna artikulalni.
Estenkent a sotetben, elalvas elott meg szoktuk beszelni, hogy mi tortent aznap. Hol voltunk, kikkel talalkoztunk, melyik volt a legjobb resze a napnak, ilyesmik. Aztan magatol folytatja, en meg gyozzem kovetni. Ma peldaul azt mondta, hogy Oliver beult Jolek autojaba es elment a Costcoba. Anya a Forddal ment a Costcoba. Ez igazabol ugy hangzott, hogy "Oi csuccs Viti Dodge eemen Kokko. Anya Foodaa men eee Kokko." Profin tudja mar amugy a boltok neveit, igy kicsit konnyebb dolga van, konkretabban tud hisztizni, hogy hova menjunk. Miutan megbeszeltuk, hogy holnap hova megyunk boltba (legalabbis o kozolte, hogy hova szeretne menni), azt mondta: "Sasnal Lola kutyanak dobtam labdat". Jo, jo, szoval "Sas. Oa kutya Oi dob ta." Azt azert erezzuk, hogy nekem is kihivas megerteni, amit mond, plane, hogy eszembe se jutna tobb, mint egy honappal ezelotti tortenetre gondolni. Kozvetlen ezutan meg az irant erdeklodott, hogy a ket hettel ezelotti satorozasra menet, aki velunk jott a kocsiban, Ryan, na, vele mikor talalkozunk. ???
Egyszer fel fogom venni ezt a csacsogast, eleg vicces. Mar annak, aki erti.
Egyebkent azert beszelgetek itt magamban, mert a ferjem elrepult Bostonba, hogy arrafele is megmassza az osszes sziklat, ami utjaba akad, vasarnap estig egyedulallo anyakent nyomom tehat. Ami viszont azt is jelenti, hogy estenkent nincs kihez beszelnem, sebaj, ezert van az embernek blogja. (nem.) A lelket meg az tartja bennem erre a maradek 4 egesz napra, hogy en is el fogok menni Bostonba (alig 38 nap mulva) es egesz biztosan nem latok egyetlen sziklat sem kozelrol, viszont kavezot meg belvarost igen es egyetlen egyszer sem kell majd pelenkat cserelnem legalabb 72 oran keresztul. Vihihi.

2011. augusztus 30., kedd

Csak beteg humorral rendelkezoknek

Meg mindig nem tudjuk, hogy a satorozas alkalmaval a 10 fokban miben fog aludni a gyerek. Tekintve, hogy nem hajlando halozsakban maradni, kozos halozsakban sem, otleteket varunk.
Egyelore ott tartunk, hogy kell neki valami alaoltozet, vagy hogy hivjak ezt, ami melegen tartja, amennyire csak lehet. Atkuldtem a ferjemnek egy linket, hogy szerinte jo lesz-e az.
Valasz: "Jo lesz, neki is tetszik."

2011. augusztus 28., vasárnap

Haromszazvalahanyadik bejegyzes

Az uj szerelem, Miki. Nem egy konnyen hagytuk ott a boltban.

2011. augusztus 21., vasárnap

Ma' megin'

Satorozni voltunk. Pentek delutan kitalalta a ferjem, hogy o ugyis menne maszni, mi lenne, ha elmennenk mi is, satrazunk, remek lesz. Csak azert mentem bele, (ahelyett, hogy itthon remekul ellettem volna a kiskoruval kettesben), mert legalabb kiprobaljuk, hogy hogy is megy ez nekunk, mielott a Yosemite-bol elindulok haza gyalog az elso ejszakan a medvek kozt.
Gyorsan vettem egy felfujhato matracot, mondvan en nem kinlodok megint egy 3 mm-es polifoamon vegig egy ejszakat, itthon fel is fujtam, (ehhez mar csak elemert kellett visszamenni a boltba, hogy mukodjon a pumpa is), ugy tunt, hogy jo lesz. Legalabbis nem eresztett le reggelre.
Igy szombaton reggel mar csak hutotaskat kellett vennunk, delben el is indultunk. A ketszazvalahany km-es utat nem reszletezem, legyen eleg annyi, hogy miutan megkerkeztunk es leparkoltunk a derekig ero fuben, kileptem a kocsibol es rammaszott egy pok. Aztan gyalogoltunk titkos osvenyeken sokat, aztan le kellett ereszkedni kotelen (!) egy kicsit, aztan meg egy letran lemaszni valami katlanba. Itt azert megkerdojeleztem a ferjem epelmejuseget, es megint rajottem, hogy megint nem kerdeztem meg eleg pontosan, hogy hova is fogunk menni. Meg szerencse, hogy Ryan folosleges hatizsakjaba beleallt a Gyerek, igy le tudott maszni vele az apja. En nem neztem oda. "Most mar csak a kigyokra meg a mergezo novenyekre kell vigyazni!"- mondta L., mire en ki is mondtam, amit gondoltam, de azt nem illik leirni.
Aztan ujabb kietlen osvenyeken gyaloglas utan volt az, hogy a fiuk (Ryan meg a ferj) masztak, mi (Oliver meg en) meg neztuk. Ez pont fel oraig volt erdekes a gyereknek (nekem meg addig se, de en mar megszoktam meg nem is kezdek el nyafogni, amint unom magam, pedig eskuszom tudtam volna). A maradek idoben (3,5 ora) a Gyerek megprobalt felmaszni a falra (note: beulot kap szulinapjara, mar tuti), szonokolt a faknak, eldobalt 4 kobmeter kavicsot, makkot szedett (tavalyi, ugy is nezett ki), hempergett a porban, tenyernyi pokokat inzultalt, de foleg olyan helyekre akart menni, amikre en nem adtam aldasomat, igy vitatkoztunk.
Mikor mar besotetedett majdnem, es kijutottunk abbol a szornyuseges volgybol, elmentunk a patakhoz, ami amugy egy folyo meretu, sebesen sodrodo viztomeg, nyilvan halakkal meg kigyokkal meg ki tudja meg mikkel tele. Szerencsere minden denevert elhessegettunk, ami nekunk akart jonni es a fejlampa fenyenel megsem sikerult kitorni egyikunknek sem a bokajat, pedig konnyu lett volna. De a viz legalabb nem volt hideg.
Aztan mar csak a satrat kellett felallitani a sotetben (meg jo, hogy elorelatolag olyan satrat vettunk, amit valoszinuleg Oliver egyedul is fel tudna allitani, ha nagyon kene), lecsapkodni a berepult es bemaszott allatokat, es alhattunk is.
Volna. Ha nem uvoltottek volna a bekak. (mikor alszanak ezek? es miert jar a szajuk, amig nem alszanak?) Ha nem vesztek volna ossze a helyi kutyak. (minek hoznak ide kutyat?) Ha nem bogtek volna a tehenek. (hogy kerulnek ide tehenek?) Ha nem jott volna vissza a ferjem negyed orankent tok cuki modon megnezni, hogy minden rendben van-e. Ha nem kellett volna a Gyereket negyed orankent betakarni. Ha nem rangatta volna le Oliver mindkettonkrol a takarot. Ha nem eresztett volna le a matrac, de nem teljesen, csak annyira, hogy ugy erezzem, 13 kanyar van a gerincemben. Ha nem lett volna a paratol minden vizes a satoron belul is. Ha nem kezdett volna el esni az eso koran reggel.
De vegul ez utobbi szerencsetlen tenyezo dontotte el, hogy hazaindultunk, amint mindenki felkelt es osszepakolt. Nem tudom, megerte-e, vagy jobb lett volna, ha nem esik, viszont a delelottot meg vegig kell kinlodanunk a kisordoggel.
Komolyan nem ertem, hogy lehet ezt szeretni. Es meg mindig nem tudom, hogy hogy birok ki ket ejszakat ebbol.