Annyi sok meselnivalom lenne, de annyi dolgom is van kozben, pl. aludnom kene. Meg be kellene rajzolni a terkepen, hogy merre voltunk, hogy meg tudjam mutatni. Meg ki kellene talalnom, mi legyen a kaja a Gyerek bulijan szombaton. Meg fel kellene toltenem a kepeket, de ahhoz elobb ki kellene valogatnom, nem varom el, hogy 700 kepet vegignezzetek. Meg fel kellene diszitenem a nappalit, hogy holnap reggel a szulinaposnak meglepetes legyen. De foleg aludni kellene, abbol deficit van.
Na de, hogy tudjatok aludni az izgalomtol, elarulom, hogy a satrazas jo volt, meg aludtam is. A fahaz nem volt jo, ott faztam. A hegyek meg az egesz tereromentes vilag annyira kikapcsolt, hogy ugy neztem az elso piros lampanal, mint az egyszeri indian. Nem volt jo visszajonni, na.
Igerem, hogy jovok extra hosszu beszamoloval, de most eldolok jobbra.
2011. szeptember 21., szerda
2011. szeptember 13., kedd
Egy atlagos kedd
Mi is volt ma? Egy ugyintezes - kb. az auto muszaki vizsgaja otthon, csak itt nem olyan alapos. Fogalmam sincs mit neznek, de ha sorra kerulsz, 5 perc alatt vegzel a garazsban. Aztan majd el kell menni a kapott papirral (amin amugy mosolygo arcocska van, cuki) egy masik irodaba, ott befizetni egy csomo penzt es adnak egy pici matricat, amit fel kell ragasztani a rendszamtablara, egy evig mehet az auto. Na ennek az elejet inteztuk el ma, a tobbit majd.
Aztan a gyermek ohajtasara elmentunk a Targetbe, ahol tobb kismeretu es egy igen jelentos hisztit mutatott be. Gondolom azert kellett szerinte odamennunk, hogy legyen kozonseg. En speciel sapkat akartam neki venni. Nem kell izgulni, nem vettunk termeszetesen, egyik sem tetszett a kivalo izlessel rendelkezo gyerekemnek. Viszont az irdatlan toporzekolassal odavonzott egy oregasszonyt, aki persze elmondta, hogy mit csinalok rosszul, hogy kellene ezt kezelni es bezzeg az o gyerekei sose hisztiztek, pedig szult harmat, ugye nekem csak ez az egy van, "latszik"... "Good for you, b.zmeg"- mondtam en, es simogattam tovabb az olemben fekvo gyerek fejet.
Aztan megbeszeltuk, hogy elmegyunk ebedelni - idonkent eleg hatarozott velemenye van a sracnak, hogy mit akar enni, ezt szeretem, mert akkor legalabb eszik. Most is mondta, hogy "babot". De sajnos a tyukeszu anyukaja rajta hagyta a vilagitast a kocsin (nem, nem csilingel ilyenkor, beazott), ezert nem sikerult elindulni. Meg jo, hogy mar csuklobol bikazom be a kocsit, felteve, ha van kierol. Na, ez a resze nem volt egyszeru. Vartam kicsit, mig jon valaki, aki korulottem all az autojaval. Leszolitottam, de mondta, hogy nem er ra, melobol jott el. O, semmi gond, menjen csak, majd jon valaki mas. A holgy vitte a parfumfelhojet, kitolatott, majd visszaallt, hogy na jo, nem hagy igy itt, hat latja a gyereket a kocsiban. Jaj, koszi, halalkodok en, es mar latom is magunkat babot enni, de kar volt. Ugyanis a neni nem tudta, hogy hogy nyilik az autojanak a motorhaztetoje. Vartunk egy bacsit, aki szinten nem tudott rajonni, hosszas kereses utan sem. Vartunk. Majd egyszerre begordult mindket oldalamra egy-egy no, akik jobban ismertek az autojukat, innentol sima ugy, koszi, csa. Szoval tudja valaki, hogy nyilik a Honda Odyssey motorhazteto?
Aztan delutan, gondoltam bepakolok, mig a gyerek alszik. Nem aludt. Egy percet sem. Azert nagyjabol bepakoltam. Es ha mar nem aludt, elmentunk jatszani ismerosokhoz, ahol persze felporgott es remekul eljatszott, hogy az egesz napi faradtsagot azt fel oras bogessel adja tudtomra este.
Aztan meg befejeztem a pakolast es ahelyett, hogy aludnek vegre, itt varom, hogy felhivjon a ferjem, akivel holnap amugy is talalkozom.
Merthogy holnap repterre ki, repulore fel, San Franciscoba el, Berkeley-be el, Yosemite-be el, a tobbit meg ki tudja.
Jovo szerdan jovok, kedves tevenezo gyerekek, remelhetoleg izgalmas hirekkel.
Aztan megbeszeltuk, hogy elmegyunk ebedelni - idonkent eleg hatarozott velemenye van a sracnak, hogy mit akar enni, ezt szeretem, mert akkor legalabb eszik. Most is mondta, hogy "babot". De sajnos a tyukeszu anyukaja rajta hagyta a vilagitast a kocsin (nem, nem csilingel ilyenkor, beazott), ezert nem sikerult elindulni. Meg jo, hogy mar csuklobol bikazom be a kocsit, felteve, ha van kierol. Na, ez a resze nem volt egyszeru. Vartam kicsit, mig jon valaki, aki korulottem all az autojaval. Leszolitottam, de mondta, hogy nem er ra, melobol jott el. O, semmi gond, menjen csak, majd jon valaki mas. A holgy vitte a parfumfelhojet, kitolatott, majd visszaallt, hogy na jo, nem hagy igy itt, hat latja a gyereket a kocsiban. Jaj, koszi, halalkodok en, es mar latom is magunkat babot enni, de kar volt. Ugyanis a neni nem tudta, hogy hogy nyilik az autojanak a motorhaztetoje. Vartunk egy bacsit, aki szinten nem tudott rajonni, hosszas kereses utan sem. Vartunk. Majd egyszerre begordult mindket oldalamra egy-egy no, akik jobban ismertek az autojukat, innentol sima ugy, koszi, csa. Szoval tudja valaki, hogy nyilik a Honda Odyssey motorhazteto?
Aztan delutan, gondoltam bepakolok, mig a gyerek alszik. Nem aludt. Egy percet sem. Azert nagyjabol bepakoltam. Es ha mar nem aludt, elmentunk jatszani ismerosokhoz, ahol persze felporgott es remekul eljatszott, hogy az egesz napi faradtsagot azt fel oras bogessel adja tudtomra este.
Aztan meg befejeztem a pakolast es ahelyett, hogy aludnek vegre, itt varom, hogy felhivjon a ferjem, akivel holnap amugy is talalkozom.
Merthogy holnap repterre ki, repulore fel, San Franciscoba el, Berkeley-be el, Yosemite-be el, a tobbit meg ki tudja.
Jovo szerdan jovok, kedves tevenezo gyerekek, remelhetoleg izgalmas hirekkel.
2011. szeptember 11., vasárnap
Olyan reg volt mar video
Ezt az apjanak vettem fel, aki epp nem tartozkodott itthon, de felteszem ide is, tanuljon mindenki kifinomult mozgaskulturat.
Talalkoztunk Thomasszal
Utana meg a kiskoru keresere elmentunk pizzat enni, ahol epp ment a tv-n a focimeccs, kicsit neztuk is, igy:
(A kepet nem Oliver szinezte ki, meg mielott...)
A vonatozas meg persze remek volt, pont eleg volt a 25 perc belole, epp 12-vel mentunk, a felenel Oliver mar kijelentette, hogy o metrozni is akar. De aztan volt meg eneklo neni meg buvesz bacsi, meg simogatni valo allatok, meg felretolt vasuti segedjarmu, ezek kozul az elso meg az utolso erdekelte a gyereket, szoval azokat neztuk. Az ajandekboltot sikeresen kikerultuk, igy csak a draga belepo fajt egy kicsit, de persze nem, mert megert mindent a gyermek orome, ugye.
Helyettem beszeljenek tovabb a kepek.
2011. szeptember 8., csütörtök
Olyan buszke vagyok
Ma a jatszoterrol eszrevette a cipoboltot, mondta, hogy menjunk oda. Bementunk, leult a foldre, levette a cipojet (amit egyebkent allitolag nem is tud egyedul, de most lebukott), felhuzta a nadragjat a terdeig, levett egy magassarkut, belelepett es eltotyogott a tukorig.
2011. szeptember 6., kedd
Kedd este van es unatkozom
Na, ket es fel napig egyfolytaban esett az eso, pont 12 ora alatt lett 40 fokbol 13, most kezd fujni a szel is, hurra.
De legalabb a ferj itthon van, a Gyerek (meg) jol viseli, csak en ulok itt bebugyolalva, forro teat szurcsolgetve es arra gondolok, hogy mindjart karacsony.
Es ha mar unnepek: Boldog 1/2. szuletesnapot, Luca!
2011. szeptember 3., szombat
Kettesben
Miota kettesben vagyunk, Oliver egy megtestesult cukisag. Leszamitva az elso napi non-stop uvoltest, de az nem er, betudom a faradtsagnak. Azota itt a szirupban omlengunk, mindent megcsinal elso keresre (meg a fogmosast is), egyedul eljatszik, egyedul elalszik, eszebe sem jut sirni vagy vinnyogni semmiert, meg az esti tejet is poharbol itta. Nyilvan most, hogy magasztalom az egekbe, holnap maga lesz az ordog, de azt sem banom, mert este mar nem egyedul engem fog szorakoztatni, hanem az apjat is.
Egyebkent meg nem is unatkozunk itt, tegnap este a mintagyerek elaludt egyedul, en meg Dorival es Jolekkel csacsogtam a nappaliban, akik beugrottak szorakoztatni a szinglianyukat. Persze a vege filmnezes lett meg +2 kg fejenkent, amennyi csokit megettunk. Tudunk elni, mi?
ps. Gyanusan csilingelnek a szelcsengok az erkelyen, gondoltam megnezem, milyen ido lesz ejjel meg holnap. Hat itt azt irjak, hogy az uj vihar, Lee ellatogat ide is. Remelem azert addigra kitombolja magat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)