Tudom, meg logok a szulinapi beszamoloval, meg is ejtem hamarosan (amint megszerzem a fotokat a tortarol), addig is, ime, tegnap esti musor, alvas helyett, nyilvan.
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 23., péntek
California. Most tenyleg.
Berkeley - Itt van ugye egy puccos egyetem, meg kikoto, meg elet a varosban. Ez volt a sztereotipiam. Egyetem van, de nem puccos, max. a hire, maguk az epuletek kb. Muegyetem szintuek, csak lepattantabbak. Ket fele diak van, jocsaj vagy azsiai. A kikoto uncsi, az elet a varosban meg olyan, mint a jozsefvarosi piacon. Kosz, szemet, szabadon koszalo elmebetegek, hajlaktalanok es hajlektalannak oltozott diakok, mindenki obegat, kiabal, teljes kaosz. Nem volt kedvem setalni, szerencsere nem is kellett.
A "szallodank" - es most igen nagy joindulat kellett, hogy igy definialjam azt a koszfeszket - az egyetemhez kozel volt, belvarosban. Ezert aztan ablakot nyitni nem lehetett, csak hajnalban, akkor volt csend az utcakon. Ez elegge zavaro volt, ugyanis az epulet aljaban egy rettenetesen hires india&pakisztani etterem uzemelt. Feltehetoleg a tulaj is innen szakadt, mert a hely ugy volt berendezve, ahogy csak egy indiai tudja. Szoval kepzelj el egy szobat, ahol nincs kedved semmihez hozzaerni, mert ragad, szurke fatyol boritja, lepattogott a festek, kopott a szonyeg, ragados koszfoltok a taviranyiton, az eleve szedett-vedett indiai stilusu butorok mar a nyaraloba se valok, nemhogy fizeto vendeg ala, mindezt nonstop curry szagban. Sirtam mindket ejjel. (na jo nem, de a drama kedveert ezt hazudom, majdnem igy volt.)
Csutortokon elindultunk San Franciscoba, de veletlen nem arra mentunk, mert Oliver elaludt, szoval megneztuk Napa Valleyt. Nincs ott semmi amugy, csak szolo. Meg sznoboskodo vendegeket varo "pinceszetek". Borkostolas, tura a szolotokek kozott, gondolom egy houstoni cowboynak marha izgi, mi mar lattunk ilyet, a gyerek kulonben is aludt, nem alltunk meg. Mentunk tovabb egesz a nyugati partig, ahol van az orszag legnyugatibb pontja, mino meglepetes, ott meg egy vilagitotorony. Nyilvan. Elotte megalltunk megnezni egy strandot, ehol nem tudom, hogy epeszu ember mikor furdik, olyan hullamok vannak. Aztan felgyalogoltunk, majd le es mar ott is volt a vilagitotorony. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ilyenben, mindenesetre ez szep volt. Az viszont egeszen biztos, hogy nem voltam meg ennyire nagy szelben soha. Kod volt, a kurt szolt, Oliver szerint "sipol duda", ezt hallgattjuk azota is, gyengen fixalt lett duda temaban. El se nagyon akart jonni, mondjuk en se nagyon, tekintve, hogy 308 lepcson kellett visszamaszni. De az ehseg nagy ur, elindultunk ki a felszigetrol, a tehenek kozt, hogy az elso helyi jellegu tengeri kajas utszeli csehoban megalljunk es egyunk egy.... nem, nem halat. Pizzat. Ezt legalabb mindenki megeszi alapon.
Visszaindultunk San Francisco fele, de utkozben ki volt irva, hogy Muir Woods balra, szoval veletlen arra mentunk, megneztuk az oriasi, nagyon oreg, nagyon magas es nagyon jo illatu vorosfenyoket. Oliver elemeben volt, rohangalt fatol-faig, mikor meglattunk egy oziket legeleszni 2 meterre tolunk. Tobben is alltak mar ott, kar volt mondanom Olivernek, hogy pszt, mert abban a pillanatban fejhangon sikitott egyet. Valoszinuleg robotozike volt, mert meg sem rezzent. Aztan itt volt meg az egyik jofej beszolasa a kiskorunak, mikor az egyik fahid korlatjan at igyekezett eppen a patakba esni, mi meg mondtuk neki, hogy menjunk mar, mert meg kell neznunk a nagy piros hidat es mindjart sotet lesz. Mire lemutat a labahoz, es igy szol: Ez is hid.
Azert csak eljutottunk sotetedeskor a Golden Gate-ig, de nem volt az igazi, masnap kikoveteltem az ismetlest.
Penteken elhagytuk vegre a szallodat, es tenyleg bementunk SF-ba. Eloszor setaltunk a parton, megneztuk a fokakat (Oliver: "budi foka"), meg a kikotot, aztan felmentunk a Coit Towerbe, ("lift, lift"), autokaztunk a varosban a rettenet meredek utcakon, legurultunk a kacskaringos, viragos Lombard streeten, felultunk a hires cable carra, ("Oli akar villamos"), felmentunk a felhobe a radiotoronyhoz, at a buzinegyeden (ami amugy a varos egyik legszeb resze), es visszamentunk Golden Gate nezobe. SF egyebkent kb. olyan, mint amilyennek kepzeltem, nem voltam ott olyan sokat, hogy melyebb benyomasom legyen, de azt hiszem, meg tudnam szokni a helyet.
Aztan indulnunk kellett a varosbol kifele, ami masoknak is eszebe jutott pentek delutan leven, szoval a 4 oras utat kb. 6,5 ora alatt tettuk meg, nem reszletezem, milyen allapotban szalltunk ki a kocsibol.
Pedig eleg jo videken jottunk keresztul, California szep. Kiegett fu, elet nyoma sehol, aztan egyszercsak barackfak, cseresznye, eper, lime, dio, mindenfele gyumolcsok, mindenhol utszeli friss gyumolcsarussal. Hahh, de nem este, szoval sajnos nem tudtunk semmit venni. Ez a sotetben satorallitas ez mar nagyon megy, Oliver kozben teljesen megvadult, esett-kelt, de eszre se vette, fejlampaval a fejen, egy szal pelenkaban (saros lett a gatyaja, inkabb levettem, mielott beul vele a halozsakra), pulcsiban randalirozott. Aztan persze amint lekapcsoltuk a lampakat, becsukta a szemet es horkolt. Mint ahogyan a mellettunk levo satorban a ferfi. Eloszor azt hittem medve kozeledik. Szerencsere voltam annyira faradt, hogy megtalaltam a ritmust a horkolasaban es elaludtam ra.
Szombaton a ferj elment maszni ("sotetedesre visszaerek" vs. este 10kor ert vissza valojaban), szoval Oliverrel kettesben fedeztuk fel Yosemite Valley-t. Ami egyebkent eleg szep. Es fenyoillatu. Es tele van nemet turistaval. Buszoztunk, Oliver mokust kergetett, felsetaltunk a Mirror Lake-hez, kozben pancsolt egy jeges vizu patakban, aludt egyet a babakocsiban, mig en setaltam vele, felsetaltunk aztan, megneztuk a vizesest, buszoztunk megint, remek nap volt. Leszamitva a sotetedes utani 3-4 orat, amig a nyugos gyereket kellett meggyoznom arrol, hogy nem hagyjuk itt az apjat, illetve magamat arrol, hogy nem ette meg meg a medve a ferjemet es a sziklarol sem esett le a sotetben.
Vasarnap visszamentunk meg a volgybe, megnezni egy kovet (eskuszom). Aztan el a Glacier Pointhoz, ahol a gyerek elaludt, igy nem tudtunk kiszallni, lenezni a volgyre, de majdnem. Tovabbindultunk a Mariposa Grove nevi helyhez, ahol hatalmas mammutfenyok allnak, itt setaltunk egy kicsit, aztan menni kellett tovabb, hogy elerjunk a szallashoz meg kb. vilagosban. Persze nem sikerult, sebaj, megy ez nekunk mar sotetben is, most meg satrat allitani se kellett. A fahaz cuki volt, bar budos, a zuhany viszont eletem legrosszabbja. 4 db 25 centest kellett bedobni, hogy jojjon a viz 3 percig. Aminek nem lehetett sem az erosseget sem a hofokat allitani. Nem kell mondanom, hogy a langyos, ambator ezer barral spriccelo viz milyen szuper erzes. Plusz nem volt ajto vagy fuggony az oltozo es a zuhany kozott, tehat a vizpermettel atitatott pizsamat kellett felvennem, majd kimennem a 8 fokba. Na, de ezt is csak azert irtam le, hogy nyafogjak, ki lehetett birni.
Ejjel viszont annyira faztam, hogy nem aludtam. Legalabbis onnantol kezdve semmit, hogy hajnal 4kor ki kellett mennem a mosdoba. Eleve felebredtem, mire magamra huztam zoknit, cipot, pulcsit, de amikor csendesen kiovatoskodtam a biztonsagi zaras faajton, a ferjem utanamszolt, hogy csapjak zajt. Minek? "A medvek miatt." Jaaaa, basszus. Egybol kipattant a szemem, rettegve meg sosem mentem pisilni, de most. Persze zajt nem csaptam, meg felebred a gyerek, prioritasok ugye. Mindegy, megusztam, medve nem volt, csak egy mosomedve forma, de az kicsi, nem szamit. Mindenesetre az adrenalin dolgozott meg reggelig, csak nem melegitett.
Hetfon megneztuk a Sequoia-Kings Canyon Nemzeti Park nevezetessegeit, azaz a vilag legnagyobb elo faja (General Sherman Tree), ami amugy nem is a legnagyobb, csak a legnehezebb es van nala magasabb es oregebb es nagyobb atmeroju is, szoval a PR-ja jo, de azert tenyleg eleg nagy volt. Meg volt meg persze egy csomo mas majdnem ekkora mammutfenyo is korulotte, en ezeknek leginkabb az illatukat szerettem. Meg itt volt aztan az a kidolt hatalmas fa, amibe alagutat vagtak, aztan meg felmentunk (na jo, fellihegtem magam, majdnem belehaltam) a Moro Rockra, ahonnan belatni a volgyet es a park keleti oldalan levi hegyeket. Erre a kilatasra mondja a muvelt angol, hogy stunning, kommentelje be, aki tud ra magyar szot. (a kurvajo nem er.)
Aztan mar csak egy 5 oras ut allt elottunk (lett volna, ha nem allunk +45 percet egy utfelujitas miatt meg a parkban), vissza San Francisco repterere, hogy feluljunk a repulore es reggelre visszaterjuk Nashville-be, ahol para, huvos, esocseperges, csend es unalom vart.
A "szallodank" - es most igen nagy joindulat kellett, hogy igy definialjam azt a koszfeszket - az egyetemhez kozel volt, belvarosban. Ezert aztan ablakot nyitni nem lehetett, csak hajnalban, akkor volt csend az utcakon. Ez elegge zavaro volt, ugyanis az epulet aljaban egy rettenetesen hires india&pakisztani etterem uzemelt. Feltehetoleg a tulaj is innen szakadt, mert a hely ugy volt berendezve, ahogy csak egy indiai tudja. Szoval kepzelj el egy szobat, ahol nincs kedved semmihez hozzaerni, mert ragad, szurke fatyol boritja, lepattogott a festek, kopott a szonyeg, ragados koszfoltok a taviranyiton, az eleve szedett-vedett indiai stilusu butorok mar a nyaraloba se valok, nemhogy fizeto vendeg ala, mindezt nonstop curry szagban. Sirtam mindket ejjel. (na jo nem, de a drama kedveert ezt hazudom, majdnem igy volt.)
Csutortokon elindultunk San Franciscoba, de veletlen nem arra mentunk, mert Oliver elaludt, szoval megneztuk Napa Valleyt. Nincs ott semmi amugy, csak szolo. Meg sznoboskodo vendegeket varo "pinceszetek". Borkostolas, tura a szolotokek kozott, gondolom egy houstoni cowboynak marha izgi, mi mar lattunk ilyet, a gyerek kulonben is aludt, nem alltunk meg. Mentunk tovabb egesz a nyugati partig, ahol van az orszag legnyugatibb pontja, mino meglepetes, ott meg egy vilagitotorony. Nyilvan. Elotte megalltunk megnezni egy strandot, ehol nem tudom, hogy epeszu ember mikor furdik, olyan hullamok vannak. Aztan felgyalogoltunk, majd le es mar ott is volt a vilagitotorony. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ilyenben, mindenesetre ez szep volt. Az viszont egeszen biztos, hogy nem voltam meg ennyire nagy szelben soha. Kod volt, a kurt szolt, Oliver szerint "sipol duda", ezt hallgattjuk azota is, gyengen fixalt lett duda temaban. El se nagyon akart jonni, mondjuk en se nagyon, tekintve, hogy 308 lepcson kellett visszamaszni. De az ehseg nagy ur, elindultunk ki a felszigetrol, a tehenek kozt, hogy az elso helyi jellegu tengeri kajas utszeli csehoban megalljunk es egyunk egy.... nem, nem halat. Pizzat. Ezt legalabb mindenki megeszi alapon.
Visszaindultunk San Francisco fele, de utkozben ki volt irva, hogy Muir Woods balra, szoval veletlen arra mentunk, megneztuk az oriasi, nagyon oreg, nagyon magas es nagyon jo illatu vorosfenyoket. Oliver elemeben volt, rohangalt fatol-faig, mikor meglattunk egy oziket legeleszni 2 meterre tolunk. Tobben is alltak mar ott, kar volt mondanom Olivernek, hogy pszt, mert abban a pillanatban fejhangon sikitott egyet. Valoszinuleg robotozike volt, mert meg sem rezzent. Aztan itt volt meg az egyik jofej beszolasa a kiskorunak, mikor az egyik fahid korlatjan at igyekezett eppen a patakba esni, mi meg mondtuk neki, hogy menjunk mar, mert meg kell neznunk a nagy piros hidat es mindjart sotet lesz. Mire lemutat a labahoz, es igy szol: Ez is hid.
Azert csak eljutottunk sotetedeskor a Golden Gate-ig, de nem volt az igazi, masnap kikoveteltem az ismetlest.
Penteken elhagytuk vegre a szallodat, es tenyleg bementunk SF-ba. Eloszor setaltunk a parton, megneztuk a fokakat (Oliver: "budi foka"), meg a kikotot, aztan felmentunk a Coit Towerbe, ("lift, lift"), autokaztunk a varosban a rettenet meredek utcakon, legurultunk a kacskaringos, viragos Lombard streeten, felultunk a hires cable carra, ("Oli akar villamos"), felmentunk a felhobe a radiotoronyhoz, at a buzinegyeden (ami amugy a varos egyik legszeb resze), es visszamentunk Golden Gate nezobe. SF egyebkent kb. olyan, mint amilyennek kepzeltem, nem voltam ott olyan sokat, hogy melyebb benyomasom legyen, de azt hiszem, meg tudnam szokni a helyet.
Aztan indulnunk kellett a varosbol kifele, ami masoknak is eszebe jutott pentek delutan leven, szoval a 4 oras utat kb. 6,5 ora alatt tettuk meg, nem reszletezem, milyen allapotban szalltunk ki a kocsibol.
Pedig eleg jo videken jottunk keresztul, California szep. Kiegett fu, elet nyoma sehol, aztan egyszercsak barackfak, cseresznye, eper, lime, dio, mindenfele gyumolcsok, mindenhol utszeli friss gyumolcsarussal. Hahh, de nem este, szoval sajnos nem tudtunk semmit venni. Ez a sotetben satorallitas ez mar nagyon megy, Oliver kozben teljesen megvadult, esett-kelt, de eszre se vette, fejlampaval a fejen, egy szal pelenkaban (saros lett a gatyaja, inkabb levettem, mielott beul vele a halozsakra), pulcsiban randalirozott. Aztan persze amint lekapcsoltuk a lampakat, becsukta a szemet es horkolt. Mint ahogyan a mellettunk levo satorban a ferfi. Eloszor azt hittem medve kozeledik. Szerencsere voltam annyira faradt, hogy megtalaltam a ritmust a horkolasaban es elaludtam ra.
Szombaton a ferj elment maszni ("sotetedesre visszaerek" vs. este 10kor ert vissza valojaban), szoval Oliverrel kettesben fedeztuk fel Yosemite Valley-t. Ami egyebkent eleg szep. Es fenyoillatu. Es tele van nemet turistaval. Buszoztunk, Oliver mokust kergetett, felsetaltunk a Mirror Lake-hez, kozben pancsolt egy jeges vizu patakban, aludt egyet a babakocsiban, mig en setaltam vele, felsetaltunk aztan, megneztuk a vizesest, buszoztunk megint, remek nap volt. Leszamitva a sotetedes utani 3-4 orat, amig a nyugos gyereket kellett meggyoznom arrol, hogy nem hagyjuk itt az apjat, illetve magamat arrol, hogy nem ette meg meg a medve a ferjemet es a sziklarol sem esett le a sotetben.
Vasarnap visszamentunk meg a volgybe, megnezni egy kovet (eskuszom). Aztan el a Glacier Pointhoz, ahol a gyerek elaludt, igy nem tudtunk kiszallni, lenezni a volgyre, de majdnem. Tovabbindultunk a Mariposa Grove nevi helyhez, ahol hatalmas mammutfenyok allnak, itt setaltunk egy kicsit, aztan menni kellett tovabb, hogy elerjunk a szallashoz meg kb. vilagosban. Persze nem sikerult, sebaj, megy ez nekunk mar sotetben is, most meg satrat allitani se kellett. A fahaz cuki volt, bar budos, a zuhany viszont eletem legrosszabbja. 4 db 25 centest kellett bedobni, hogy jojjon a viz 3 percig. Aminek nem lehetett sem az erosseget sem a hofokat allitani. Nem kell mondanom, hogy a langyos, ambator ezer barral spriccelo viz milyen szuper erzes. Plusz nem volt ajto vagy fuggony az oltozo es a zuhany kozott, tehat a vizpermettel atitatott pizsamat kellett felvennem, majd kimennem a 8 fokba. Na, de ezt is csak azert irtam le, hogy nyafogjak, ki lehetett birni.
Ejjel viszont annyira faztam, hogy nem aludtam. Legalabbis onnantol kezdve semmit, hogy hajnal 4kor ki kellett mennem a mosdoba. Eleve felebredtem, mire magamra huztam zoknit, cipot, pulcsit, de amikor csendesen kiovatoskodtam a biztonsagi zaras faajton, a ferjem utanamszolt, hogy csapjak zajt. Minek? "A medvek miatt." Jaaaa, basszus. Egybol kipattant a szemem, rettegve meg sosem mentem pisilni, de most. Persze zajt nem csaptam, meg felebred a gyerek, prioritasok ugye. Mindegy, megusztam, medve nem volt, csak egy mosomedve forma, de az kicsi, nem szamit. Mindenesetre az adrenalin dolgozott meg reggelig, csak nem melegitett.
Hetfon megneztuk a Sequoia-Kings Canyon Nemzeti Park nevezetessegeit, azaz a vilag legnagyobb elo faja (General Sherman Tree), ami amugy nem is a legnagyobb, csak a legnehezebb es van nala magasabb es oregebb es nagyobb atmeroju is, szoval a PR-ja jo, de azert tenyleg eleg nagy volt. Meg volt meg persze egy csomo mas majdnem ekkora mammutfenyo is korulotte, en ezeknek leginkabb az illatukat szerettem. Meg itt volt aztan az a kidolt hatalmas fa, amibe alagutat vagtak, aztan meg felmentunk (na jo, fellihegtem magam, majdnem belehaltam) a Moro Rockra, ahonnan belatni a volgyet es a park keleti oldalan levi hegyeket. Erre a kilatasra mondja a muvelt angol, hogy stunning, kommentelje be, aki tud ra magyar szot. (a kurvajo nem er.)
Aztan mar csak egy 5 oras ut allt elottunk (lett volna, ha nem allunk +45 percet egy utfelujitas miatt meg a parkban), vissza San Francisco repterere, hogy feluljunk a repulore es reggelre visszaterjuk Nashville-be, ahol para, huvos, esocseperges, csend es unalom vart.
2011. szeptember 21., szerda
California. Helyett.
Annyi sok meselnivalom lenne, de annyi dolgom is van kozben, pl. aludnom kene. Meg be kellene rajzolni a terkepen, hogy merre voltunk, hogy meg tudjam mutatni. Meg ki kellene talalnom, mi legyen a kaja a Gyerek bulijan szombaton. Meg fel kellene toltenem a kepeket, de ahhoz elobb ki kellene valogatnom, nem varom el, hogy 700 kepet vegignezzetek. Meg fel kellene diszitenem a nappalit, hogy holnap reggel a szulinaposnak meglepetes legyen. De foleg aludni kellene, abbol deficit van.
Na de, hogy tudjatok aludni az izgalomtol, elarulom, hogy a satrazas jo volt, meg aludtam is. A fahaz nem volt jo, ott faztam. A hegyek meg az egesz tereromentes vilag annyira kikapcsolt, hogy ugy neztem az elso piros lampanal, mint az egyszeri indian. Nem volt jo visszajonni, na.
Igerem, hogy jovok extra hosszu beszamoloval, de most eldolok jobbra.
Na de, hogy tudjatok aludni az izgalomtol, elarulom, hogy a satrazas jo volt, meg aludtam is. A fahaz nem volt jo, ott faztam. A hegyek meg az egesz tereromentes vilag annyira kikapcsolt, hogy ugy neztem az elso piros lampanal, mint az egyszeri indian. Nem volt jo visszajonni, na.
Igerem, hogy jovok extra hosszu beszamoloval, de most eldolok jobbra.
2011. szeptember 13., kedd
Egy atlagos kedd
Mi is volt ma? Egy ugyintezes - kb. az auto muszaki vizsgaja otthon, csak itt nem olyan alapos. Fogalmam sincs mit neznek, de ha sorra kerulsz, 5 perc alatt vegzel a garazsban. Aztan majd el kell menni a kapott papirral (amin amugy mosolygo arcocska van, cuki) egy masik irodaba, ott befizetni egy csomo penzt es adnak egy pici matricat, amit fel kell ragasztani a rendszamtablara, egy evig mehet az auto. Na ennek az elejet inteztuk el ma, a tobbit majd.
Aztan a gyermek ohajtasara elmentunk a Targetbe, ahol tobb kismeretu es egy igen jelentos hisztit mutatott be. Gondolom azert kellett szerinte odamennunk, hogy legyen kozonseg. En speciel sapkat akartam neki venni. Nem kell izgulni, nem vettunk termeszetesen, egyik sem tetszett a kivalo izlessel rendelkezo gyerekemnek. Viszont az irdatlan toporzekolassal odavonzott egy oregasszonyt, aki persze elmondta, hogy mit csinalok rosszul, hogy kellene ezt kezelni es bezzeg az o gyerekei sose hisztiztek, pedig szult harmat, ugye nekem csak ez az egy van, "latszik"... "Good for you, b.zmeg"- mondtam en, es simogattam tovabb az olemben fekvo gyerek fejet.
Aztan megbeszeltuk, hogy elmegyunk ebedelni - idonkent eleg hatarozott velemenye van a sracnak, hogy mit akar enni, ezt szeretem, mert akkor legalabb eszik. Most is mondta, hogy "babot". De sajnos a tyukeszu anyukaja rajta hagyta a vilagitast a kocsin (nem, nem csilingel ilyenkor, beazott), ezert nem sikerult elindulni. Meg jo, hogy mar csuklobol bikazom be a kocsit, felteve, ha van kierol. Na, ez a resze nem volt egyszeru. Vartam kicsit, mig jon valaki, aki korulottem all az autojaval. Leszolitottam, de mondta, hogy nem er ra, melobol jott el. O, semmi gond, menjen csak, majd jon valaki mas. A holgy vitte a parfumfelhojet, kitolatott, majd visszaallt, hogy na jo, nem hagy igy itt, hat latja a gyereket a kocsiban. Jaj, koszi, halalkodok en, es mar latom is magunkat babot enni, de kar volt. Ugyanis a neni nem tudta, hogy hogy nyilik az autojanak a motorhaztetoje. Vartunk egy bacsit, aki szinten nem tudott rajonni, hosszas kereses utan sem. Vartunk. Majd egyszerre begordult mindket oldalamra egy-egy no, akik jobban ismertek az autojukat, innentol sima ugy, koszi, csa. Szoval tudja valaki, hogy nyilik a Honda Odyssey motorhazteto?
Aztan delutan, gondoltam bepakolok, mig a gyerek alszik. Nem aludt. Egy percet sem. Azert nagyjabol bepakoltam. Es ha mar nem aludt, elmentunk jatszani ismerosokhoz, ahol persze felporgott es remekul eljatszott, hogy az egesz napi faradtsagot azt fel oras bogessel adja tudtomra este.
Aztan meg befejeztem a pakolast es ahelyett, hogy aludnek vegre, itt varom, hogy felhivjon a ferjem, akivel holnap amugy is talalkozom.
Merthogy holnap repterre ki, repulore fel, San Franciscoba el, Berkeley-be el, Yosemite-be el, a tobbit meg ki tudja.
Jovo szerdan jovok, kedves tevenezo gyerekek, remelhetoleg izgalmas hirekkel.
Aztan megbeszeltuk, hogy elmegyunk ebedelni - idonkent eleg hatarozott velemenye van a sracnak, hogy mit akar enni, ezt szeretem, mert akkor legalabb eszik. Most is mondta, hogy "babot". De sajnos a tyukeszu anyukaja rajta hagyta a vilagitast a kocsin (nem, nem csilingel ilyenkor, beazott), ezert nem sikerult elindulni. Meg jo, hogy mar csuklobol bikazom be a kocsit, felteve, ha van kierol. Na, ez a resze nem volt egyszeru. Vartam kicsit, mig jon valaki, aki korulottem all az autojaval. Leszolitottam, de mondta, hogy nem er ra, melobol jott el. O, semmi gond, menjen csak, majd jon valaki mas. A holgy vitte a parfumfelhojet, kitolatott, majd visszaallt, hogy na jo, nem hagy igy itt, hat latja a gyereket a kocsiban. Jaj, koszi, halalkodok en, es mar latom is magunkat babot enni, de kar volt. Ugyanis a neni nem tudta, hogy hogy nyilik az autojanak a motorhaztetoje. Vartunk egy bacsit, aki szinten nem tudott rajonni, hosszas kereses utan sem. Vartunk. Majd egyszerre begordult mindket oldalamra egy-egy no, akik jobban ismertek az autojukat, innentol sima ugy, koszi, csa. Szoval tudja valaki, hogy nyilik a Honda Odyssey motorhazteto?
Aztan delutan, gondoltam bepakolok, mig a gyerek alszik. Nem aludt. Egy percet sem. Azert nagyjabol bepakoltam. Es ha mar nem aludt, elmentunk jatszani ismerosokhoz, ahol persze felporgott es remekul eljatszott, hogy az egesz napi faradtsagot azt fel oras bogessel adja tudtomra este.
Aztan meg befejeztem a pakolast es ahelyett, hogy aludnek vegre, itt varom, hogy felhivjon a ferjem, akivel holnap amugy is talalkozom.
Merthogy holnap repterre ki, repulore fel, San Franciscoba el, Berkeley-be el, Yosemite-be el, a tobbit meg ki tudja.
Jovo szerdan jovok, kedves tevenezo gyerekek, remelhetoleg izgalmas hirekkel.
2011. szeptember 11., vasárnap
Olyan reg volt mar video
Ezt az apjanak vettem fel, aki epp nem tartozkodott itthon, de felteszem ide is, tanuljon mindenki kifinomult mozgaskulturat.
Talalkoztunk Thomasszal
Utana meg a kiskoru keresere elmentunk pizzat enni, ahol epp ment a tv-n a focimeccs, kicsit neztuk is, igy:
(A kepet nem Oliver szinezte ki, meg mielott...)
A vonatozas meg persze remek volt, pont eleg volt a 25 perc belole, epp 12-vel mentunk, a felenel Oliver mar kijelentette, hogy o metrozni is akar. De aztan volt meg eneklo neni meg buvesz bacsi, meg simogatni valo allatok, meg felretolt vasuti segedjarmu, ezek kozul az elso meg az utolso erdekelte a gyereket, szoval azokat neztuk. Az ajandekboltot sikeresen kikerultuk, igy csak a draga belepo fajt egy kicsit, de persze nem, mert megert mindent a gyermek orome, ugye.
Helyettem beszeljenek tovabb a kepek.
2011. szeptember 8., csütörtök
Olyan buszke vagyok
Ma a jatszoterrol eszrevette a cipoboltot, mondta, hogy menjunk oda. Bementunk, leult a foldre, levette a cipojet (amit egyebkent allitolag nem is tud egyedul, de most lebukott), felhuzta a nadragjat a terdeig, levett egy magassarkut, belelepett es eltotyogott a tukorig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)