2011. szeptember 23., péntek

California. Most tenyleg.

Berkeley - Itt van ugye egy puccos egyetem, meg kikoto, meg elet a varosban. Ez volt a sztereotipiam. Egyetem van, de nem puccos, max. a hire, maguk az epuletek kb. Muegyetem szintuek, csak lepattantabbak. Ket fele diak van, jocsaj vagy azsiai. A kikoto uncsi, az elet a varosban meg olyan, mint a jozsefvarosi piacon. Kosz, szemet, szabadon koszalo elmebetegek, hajlaktalanok es hajlektalannak oltozott diakok, mindenki obegat, kiabal, teljes kaosz. Nem volt kedvem setalni, szerencsere nem is kellett.
A "szallodank"  - es most igen nagy joindulat kellett, hogy igy definialjam azt a koszfeszket - az egyetemhez kozel volt, belvarosban. Ezert aztan ablakot nyitni nem lehetett, csak hajnalban, akkor volt csend az utcakon. Ez elegge zavaro volt, ugyanis az epulet aljaban egy rettenetesen hires india&pakisztani etterem uzemelt. Feltehetoleg a tulaj is innen szakadt, mert a hely ugy volt berendezve, ahogy csak egy indiai tudja. Szoval kepzelj el egy szobat, ahol nincs kedved semmihez hozzaerni, mert ragad, szurke fatyol boritja, lepattogott a festek, kopott a szonyeg, ragados koszfoltok a taviranyiton, az eleve szedett-vedett indiai stilusu butorok mar a nyaraloba se valok, nemhogy fizeto vendeg ala, mindezt nonstop curry szagban. Sirtam mindket ejjel. (na jo nem, de a drama kedveert ezt hazudom, majdnem igy volt.)
Csutortokon elindultunk San Franciscoba, de veletlen nem arra mentunk, mert Oliver elaludt, szoval megneztuk Napa Valleyt. Nincs ott semmi amugy, csak szolo. Meg sznoboskodo vendegeket varo "pinceszetek". Borkostolas, tura a szolotokek kozott, gondolom egy houstoni cowboynak marha izgi, mi mar lattunk ilyet, a gyerek kulonben is aludt, nem alltunk meg. Mentunk tovabb egesz a nyugati partig, ahol van az orszag legnyugatibb pontja, mino meglepetes, ott meg egy vilagitotorony. Nyilvan. Elotte megalltunk megnezni egy strandot, ehol nem tudom, hogy epeszu ember mikor furdik, olyan hullamok vannak. Aztan felgyalogoltunk, majd le es mar ott is volt a vilagitotorony. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ilyenben, mindenesetre ez szep volt. Az viszont egeszen biztos, hogy nem voltam meg ennyire nagy szelben soha. Kod volt, a kurt szolt, Oliver szerint "sipol duda", ezt hallgattjuk azota is, gyengen fixalt lett duda temaban. El se nagyon akart jonni, mondjuk en se nagyon, tekintve, hogy 308 lepcson kellett visszamaszni. De az ehseg nagy ur, elindultunk ki a felszigetrol, a tehenek kozt, hogy az elso helyi jellegu tengeri kajas utszeli csehoban megalljunk es egyunk egy.... nem, nem halat. Pizzat. Ezt legalabb mindenki megeszi alapon.
Visszaindultunk San Francisco fele, de utkozben ki volt irva, hogy Muir Woods balra, szoval veletlen arra mentunk, megneztuk az oriasi, nagyon oreg, nagyon magas es nagyon jo illatu vorosfenyoket. Oliver elemeben volt, rohangalt fatol-faig, mikor meglattunk egy oziket legeleszni 2 meterre tolunk. Tobben is alltak mar ott, kar volt mondanom Olivernek, hogy pszt, mert abban a pillanatban fejhangon sikitott egyet. Valoszinuleg robotozike volt, mert meg sem rezzent. Aztan itt volt meg az egyik jofej beszolasa a kiskorunak, mikor az egyik fahid korlatjan at igyekezett eppen a patakba esni, mi meg mondtuk neki, hogy menjunk mar, mert meg kell neznunk a nagy piros hidat es mindjart sotet lesz. Mire lemutat a labahoz, es igy szol: Ez is hid.
Azert csak eljutottunk sotetedeskor a Golden Gate-ig, de nem volt az igazi, masnap kikoveteltem az ismetlest.
Penteken elhagytuk vegre a szallodat, es tenyleg bementunk SF-ba. Eloszor setaltunk a parton, megneztuk a fokakat (Oliver: "budi foka"), meg a kikotot, aztan felmentunk a Coit Towerbe, ("lift, lift"), autokaztunk a varosban a rettenet meredek utcakon, legurultunk a kacskaringos, viragos Lombard streeten, felultunk a hires cable carra, ("Oli akar villamos"), felmentunk a felhobe a radiotoronyhoz, at a buzinegyeden (ami amugy a varos egyik legszeb resze), es visszamentunk Golden Gate nezobe. SF egyebkent kb. olyan, mint amilyennek kepzeltem, nem voltam ott olyan sokat, hogy melyebb benyomasom legyen, de azt hiszem, meg tudnam szokni a helyet.
Aztan indulnunk kellett a varosbol kifele, ami masoknak is eszebe jutott pentek delutan leven, szoval a 4 oras utat kb. 6,5 ora alatt tettuk meg, nem reszletezem, milyen allapotban szalltunk ki a kocsibol.
Pedig eleg jo videken jottunk keresztul, California szep. Kiegett fu, elet nyoma sehol, aztan egyszercsak barackfak, cseresznye, eper, lime, dio, mindenfele gyumolcsok, mindenhol utszeli friss gyumolcsarussal. Hahh, de nem este, szoval sajnos nem tudtunk semmit venni. Ez a sotetben satorallitas ez mar nagyon megy, Oliver kozben teljesen megvadult, esett-kelt, de eszre se vette, fejlampaval a fejen, egy szal pelenkaban (saros lett a gatyaja, inkabb levettem, mielott beul vele a halozsakra), pulcsiban randalirozott. Aztan persze amint lekapcsoltuk a lampakat, becsukta a szemet es horkolt. Mint ahogyan a mellettunk levo satorban a ferfi. Eloszor azt hittem medve kozeledik. Szerencsere voltam annyira faradt, hogy megtalaltam a ritmust a horkolasaban es elaludtam ra.
Szombaton a ferj elment maszni ("sotetedesre visszaerek" vs. este 10kor ert vissza valojaban), szoval Oliverrel kettesben fedeztuk fel Yosemite Valley-t. Ami egyebkent eleg szep. Es fenyoillatu. Es tele van nemet turistaval. Buszoztunk, Oliver mokust kergetett, felsetaltunk a Mirror Lake-hez, kozben pancsolt egy jeges vizu patakban, aludt egyet a babakocsiban, mig en setaltam vele, felsetaltunk aztan, megneztuk a vizesest, buszoztunk megint, remek nap volt. Leszamitva a sotetedes utani 3-4 orat, amig a nyugos gyereket kellett meggyoznom arrol, hogy nem hagyjuk itt az apjat, illetve magamat arrol, hogy nem ette meg meg a medve a ferjemet es a sziklarol sem esett le a sotetben.
Vasarnap visszamentunk meg a volgybe, megnezni egy kovet (eskuszom). Aztan el a Glacier Pointhoz, ahol a gyerek elaludt, igy nem tudtunk kiszallni, lenezni a volgyre, de majdnem. Tovabbindultunk a Mariposa Grove nevi helyhez, ahol hatalmas mammutfenyok allnak, itt setaltunk egy kicsit, aztan menni kellett tovabb, hogy elerjunk a szallashoz meg kb. vilagosban. Persze nem sikerult, sebaj, megy ez nekunk mar sotetben is, most meg satrat allitani se kellett. A fahaz cuki volt, bar budos, a zuhany viszont eletem legrosszabbja. 4 db 25 centest kellett bedobni, hogy jojjon a viz 3 percig. Aminek nem lehetett sem az erosseget sem a hofokat allitani. Nem kell mondanom, hogy a langyos, ambator ezer barral spriccelo viz milyen szuper erzes. Plusz nem volt ajto vagy fuggony az oltozo es a zuhany kozott, tehat a vizpermettel atitatott pizsamat kellett felvennem, majd kimennem a 8 fokba. Na, de ezt is csak azert irtam le, hogy nyafogjak, ki lehetett birni.
Ejjel viszont annyira faztam, hogy nem aludtam. Legalabbis onnantol kezdve semmit, hogy hajnal 4kor ki kellett mennem a mosdoba. Eleve felebredtem, mire magamra huztam zoknit, cipot, pulcsit, de amikor csendesen kiovatoskodtam a biztonsagi zaras faajton, a ferjem utanamszolt, hogy csapjak zajt. Minek? "A medvek miatt." Jaaaa, basszus. Egybol kipattant a szemem, rettegve meg sosem mentem pisilni, de most. Persze zajt nem csaptam, meg felebred a gyerek, prioritasok ugye. Mindegy, megusztam, medve nem volt, csak egy mosomedve forma, de az kicsi, nem szamit. Mindenesetre az adrenalin dolgozott meg reggelig, csak nem melegitett.
Hetfon megneztuk a Sequoia-Kings Canyon Nemzeti Park nevezetessegeit, azaz a vilag legnagyobb elo faja (General Sherman Tree), ami amugy nem is a legnagyobb, csak a legnehezebb es van nala magasabb es oregebb es nagyobb atmeroju is, szoval a PR-ja jo, de azert tenyleg eleg nagy volt. Meg volt meg persze egy csomo mas majdnem ekkora mammutfenyo is korulotte, en ezeknek leginkabb az illatukat szerettem. Meg itt volt aztan az a kidolt hatalmas fa, amibe alagutat vagtak, aztan meg felmentunk (na jo, fellihegtem magam, majdnem belehaltam) a Moro Rockra, ahonnan belatni a volgyet es a park keleti oldalan levi hegyeket. Erre a kilatasra mondja a muvelt angol, hogy stunning, kommentelje be, aki tud ra magyar szot. (a kurvajo nem er.)
Aztan mar csak egy 5 oras ut allt elottunk (lett volna, ha nem allunk +45 percet egy utfelujitas miatt meg a parkban), vissza San Francisco repterere, hogy feluljunk a repulore es reggelre visszaterjuk Nashville-be, ahol para, huvos, esocseperges, csend es unalom vart.

1 megjegyzés: