Ha valaki esetleg erre jarna, vagy nagyon nagy oromet szeretne szerezni valamelyikunknek mondjuk majd karacsony alkalmabol, akkor vagyunk egy magyar nyelvu eredeti Micimacko konyvre meg a Bartos Erika fele Anna es Peti - Kistestver erkezik cimu kotetre.
(Az elobbi nekunk kellene L-val, mert lassan kihullik a hajunk, ha meg egyszer el kell olvasni az egy darab Micimackos konyv negy rovid mesejet. Marpedig julius ota minden este el kell.
A masodiktol meg a hideg raz, hogy ilyet kerek, de Olivernek elegge bejon, "Oli akar olvas Geegot" hatha segit a kisteso-para lekuzdeseben.)
2011. október 14., péntek
Lemaradtam
Szoval Boston...
Roviden: nagyjabol azonnal koltoznek oda, illetve valamelyik cuki kulvarosaba, hogy fel ora alatt vonattal benn lehessek a mesevilagban. Tenyleg tiszta Europa, legalabbis talaltunk szep hazakat, mersekelten kedves embereket, tomegkozlekedest, H&M-t meg Zarat, igazi cukraszsutemenyt, jardakat es setalo embereket, sot, biciklizoket is. Amit Bostonban latni erdemes, azt hiszem, azt megneztuk, tobbszor is, mert tetszett. A legjobb varosresz vitan felul Beacon Hill, ahol aranyos kis hazak es sikatorok vannak, meg galeriak meg kavezok meg egy csomo hires ember lakasa, mert nem olcso.
Ami meg nagyon tetszett a Harvard es kornyeke, pont olyan, mint a filmekben, hatalmas es gondozott es egy kulon kis varos. Vegigmentunk a Freedom Trailen, ami vegigvisz a varos nevezetessegein, igazabol egy piros csik, nem lehet elteveszteni.
Voltunk a piacon (igazi piac! faladabol valogattam szilvat es alkudtam!) meg a Quincy Marketen, ami egy vasarcsarnok, de csak kesz etelek vannak.
Elmentunk a duck tourra, ami egy busz-hajo keteltu jarmu, ahol a sofor egyben idegenvezeto es masfel ora alatt korbemegyunk a varoson, meg a folyo egy szakaszan, hogy meg egyszer megnezzunk mindent es ezuttal meg is tudtuk, hogy mit latunk.
De a lenyeg az volt, hogy mentunk, amerre a labunk vitt es amerre lattunk erdekeset, ha meg elfaradtunk, beultunk egysorre uditore egy kavezoba, mert volt beloluk minden sarkon ugye. Ezt el se tudjatok kepzelni, hogy milyen nagy szo.
Szoval meses volt. A Gyerek nem hianyolt, remekul elvolt az apjaval meg Jancsival, mostantol mehetnek satrazni egyedul, amen.
Azota meg meg az tortent, hogy Oliver eltorte a szemuvegemet, ami majdnem trauma nekem, kenytelen vagyok megtanulni berakni a kontaktlencset, persze attol meg benan erzem magam igy es faj is, szoval varom, hogy megszereljek.
Ma meg bezarta a szobaja ajtajat a fent emlitett kisfiu, persze ugy, hogy nem volt bent senki. Sebaj, hamarosan megoldottuk a dolgot egy megfelelo meretu laposfeju csavarhuzo-szeruseggel, mostmar nem fog ki rajtam, ha meg egyszer bezarja.
A kisteso meg jofej, hagyott engem varost nezni es enni is, az meg, hogy folyton aludnek, biztos nem az o hibaja.
Roviden: nagyjabol azonnal koltoznek oda, illetve valamelyik cuki kulvarosaba, hogy fel ora alatt vonattal benn lehessek a mesevilagban. Tenyleg tiszta Europa, legalabbis talaltunk szep hazakat, mersekelten kedves embereket, tomegkozlekedest, H&M-t meg Zarat, igazi cukraszsutemenyt, jardakat es setalo embereket, sot, biciklizoket is. Amit Bostonban latni erdemes, azt hiszem, azt megneztuk, tobbszor is, mert tetszett. A legjobb varosresz vitan felul Beacon Hill, ahol aranyos kis hazak es sikatorok vannak, meg galeriak meg kavezok meg egy csomo hires ember lakasa, mert nem olcso.
Ami meg nagyon tetszett a Harvard es kornyeke, pont olyan, mint a filmekben, hatalmas es gondozott es egy kulon kis varos. Vegigmentunk a Freedom Trailen, ami vegigvisz a varos nevezetessegein, igazabol egy piros csik, nem lehet elteveszteni.
Voltunk a piacon (igazi piac! faladabol valogattam szilvat es alkudtam!) meg a Quincy Marketen, ami egy vasarcsarnok, de csak kesz etelek vannak.
Elmentunk a duck tourra, ami egy busz-hajo keteltu jarmu, ahol a sofor egyben idegenvezeto es masfel ora alatt korbemegyunk a varoson, meg a folyo egy szakaszan, hogy meg egyszer megnezzunk mindent es ezuttal meg is tudtuk, hogy mit latunk.
De a lenyeg az volt, hogy mentunk, amerre a labunk vitt es amerre lattunk erdekeset, ha meg elfaradtunk, beultunk egy
Szoval meses volt. A Gyerek nem hianyolt, remekul elvolt az apjaval meg Jancsival, mostantol mehetnek satrazni egyedul, amen.
Azota meg meg az tortent, hogy Oliver eltorte a szemuvegemet, ami majdnem trauma nekem, kenytelen vagyok megtanulni berakni a kontaktlencset, persze attol meg benan erzem magam igy es faj is, szoval varom, hogy megszereljek.
Ma meg bezarta a szobaja ajtajat a fent emlitett kisfiu, persze ugy, hogy nem volt bent senki. Sebaj, hamarosan megoldottuk a dolgot egy megfelelo meretu laposfeju csavarhuzo-szeruseggel, mostmar nem fog ki rajtam, ha meg egyszer bezarja.
A kisteso meg jofej, hagyott engem varost nezni es enni is, az meg, hogy folyton aludnek, biztos nem az o hibaja.
2011. október 7., péntek
Oktoberi utazas
Holnap delelott elreppenek Dorival Bostonba, megnezni, hogy mennyire europai a legeuropaibbnak mondott amerikai varos. Ekozben a fiuk elmennek satrazni, meg persze maszni.
Mindket terv nagyon jol hangzik es mindket csapat remekul fogja erezni magat, tuti biztos.
Megis olyan nyomorultul erzem magam, hogy 3 ejszakat Oliver nelkul toltok, hogy majdnem sirva fakadtam a ma esti altatasnal.
Mindket terv nagyon jol hangzik es mindket csapat remekul fogja erezni magat, tuti biztos.
Megis olyan nyomorultul erzem magam, hogy 3 ejszakat Oliver nelkul toltok, hogy majdnem sirva fakadtam a ma esti altatasnal.
2011. október 4., kedd
Dobperges es tadaaaaam...
Bemutatom az uj versenyzonket:
Ha jol sejtem, kb 5 cm, es lassan 12 hetes az Uj Gyerek, aki hozza a papirformat, legalabbis mostanra elmult a hanyinger, stb. es nem szereti, ha ultrahanggal birizgaljak.
Ha jol sejtem, kb 5 cm, es lassan 12 hetes az Uj Gyerek, aki hozza a papirformat, legalabbis mostanra elmult a hanyinger, stb. es nem szereti, ha ultrahanggal birizgaljak.
2011. szeptember 29., csütörtök
Fejtsd meg, mirol beszel
Tudom, meg logok a szulinapi beszamoloval, meg is ejtem hamarosan (amint megszerzem a fotokat a tortarol), addig is, ime, tegnap esti musor, alvas helyett, nyilvan.
2011. szeptember 23., péntek
California. Most tenyleg.
Berkeley - Itt van ugye egy puccos egyetem, meg kikoto, meg elet a varosban. Ez volt a sztereotipiam. Egyetem van, de nem puccos, max. a hire, maguk az epuletek kb. Muegyetem szintuek, csak lepattantabbak. Ket fele diak van, jocsaj vagy azsiai. A kikoto uncsi, az elet a varosban meg olyan, mint a jozsefvarosi piacon. Kosz, szemet, szabadon koszalo elmebetegek, hajlaktalanok es hajlektalannak oltozott diakok, mindenki obegat, kiabal, teljes kaosz. Nem volt kedvem setalni, szerencsere nem is kellett.
A "szallodank" - es most igen nagy joindulat kellett, hogy igy definialjam azt a koszfeszket - az egyetemhez kozel volt, belvarosban. Ezert aztan ablakot nyitni nem lehetett, csak hajnalban, akkor volt csend az utcakon. Ez elegge zavaro volt, ugyanis az epulet aljaban egy rettenetesen hires india&pakisztani etterem uzemelt. Feltehetoleg a tulaj is innen szakadt, mert a hely ugy volt berendezve, ahogy csak egy indiai tudja. Szoval kepzelj el egy szobat, ahol nincs kedved semmihez hozzaerni, mert ragad, szurke fatyol boritja, lepattogott a festek, kopott a szonyeg, ragados koszfoltok a taviranyiton, az eleve szedett-vedett indiai stilusu butorok mar a nyaraloba se valok, nemhogy fizeto vendeg ala, mindezt nonstop curry szagban. Sirtam mindket ejjel. (na jo nem, de a drama kedveert ezt hazudom, majdnem igy volt.)
Csutortokon elindultunk San Franciscoba, de veletlen nem arra mentunk, mert Oliver elaludt, szoval megneztuk Napa Valleyt. Nincs ott semmi amugy, csak szolo. Meg sznoboskodo vendegeket varo "pinceszetek". Borkostolas, tura a szolotokek kozott, gondolom egy houstoni cowboynak marha izgi, mi mar lattunk ilyet, a gyerek kulonben is aludt, nem alltunk meg. Mentunk tovabb egesz a nyugati partig, ahol van az orszag legnyugatibb pontja, mino meglepetes, ott meg egy vilagitotorony. Nyilvan. Elotte megalltunk megnezni egy strandot, ehol nem tudom, hogy epeszu ember mikor furdik, olyan hullamok vannak. Aztan felgyalogoltunk, majd le es mar ott is volt a vilagitotorony. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ilyenben, mindenesetre ez szep volt. Az viszont egeszen biztos, hogy nem voltam meg ennyire nagy szelben soha. Kod volt, a kurt szolt, Oliver szerint "sipol duda", ezt hallgattjuk azota is, gyengen fixalt lett duda temaban. El se nagyon akart jonni, mondjuk en se nagyon, tekintve, hogy 308 lepcson kellett visszamaszni. De az ehseg nagy ur, elindultunk ki a felszigetrol, a tehenek kozt, hogy az elso helyi jellegu tengeri kajas utszeli csehoban megalljunk es egyunk egy.... nem, nem halat. Pizzat. Ezt legalabb mindenki megeszi alapon.
Visszaindultunk San Francisco fele, de utkozben ki volt irva, hogy Muir Woods balra, szoval veletlen arra mentunk, megneztuk az oriasi, nagyon oreg, nagyon magas es nagyon jo illatu vorosfenyoket. Oliver elemeben volt, rohangalt fatol-faig, mikor meglattunk egy oziket legeleszni 2 meterre tolunk. Tobben is alltak mar ott, kar volt mondanom Olivernek, hogy pszt, mert abban a pillanatban fejhangon sikitott egyet. Valoszinuleg robotozike volt, mert meg sem rezzent. Aztan itt volt meg az egyik jofej beszolasa a kiskorunak, mikor az egyik fahid korlatjan at igyekezett eppen a patakba esni, mi meg mondtuk neki, hogy menjunk mar, mert meg kell neznunk a nagy piros hidat es mindjart sotet lesz. Mire lemutat a labahoz, es igy szol: Ez is hid.
Azert csak eljutottunk sotetedeskor a Golden Gate-ig, de nem volt az igazi, masnap kikoveteltem az ismetlest.
Penteken elhagytuk vegre a szallodat, es tenyleg bementunk SF-ba. Eloszor setaltunk a parton, megneztuk a fokakat (Oliver: "budi foka"), meg a kikotot, aztan felmentunk a Coit Towerbe, ("lift, lift"), autokaztunk a varosban a rettenet meredek utcakon, legurultunk a kacskaringos, viragos Lombard streeten, felultunk a hires cable carra, ("Oli akar villamos"), felmentunk a felhobe a radiotoronyhoz, at a buzinegyeden (ami amugy a varos egyik legszeb resze), es visszamentunk Golden Gate nezobe. SF egyebkent kb. olyan, mint amilyennek kepzeltem, nem voltam ott olyan sokat, hogy melyebb benyomasom legyen, de azt hiszem, meg tudnam szokni a helyet.
Aztan indulnunk kellett a varosbol kifele, ami masoknak is eszebe jutott pentek delutan leven, szoval a 4 oras utat kb. 6,5 ora alatt tettuk meg, nem reszletezem, milyen allapotban szalltunk ki a kocsibol.
Pedig eleg jo videken jottunk keresztul, California szep. Kiegett fu, elet nyoma sehol, aztan egyszercsak barackfak, cseresznye, eper, lime, dio, mindenfele gyumolcsok, mindenhol utszeli friss gyumolcsarussal. Hahh, de nem este, szoval sajnos nem tudtunk semmit venni. Ez a sotetben satorallitas ez mar nagyon megy, Oliver kozben teljesen megvadult, esett-kelt, de eszre se vette, fejlampaval a fejen, egy szal pelenkaban (saros lett a gatyaja, inkabb levettem, mielott beul vele a halozsakra), pulcsiban randalirozott. Aztan persze amint lekapcsoltuk a lampakat, becsukta a szemet es horkolt. Mint ahogyan a mellettunk levo satorban a ferfi. Eloszor azt hittem medve kozeledik. Szerencsere voltam annyira faradt, hogy megtalaltam a ritmust a horkolasaban es elaludtam ra.
Szombaton a ferj elment maszni ("sotetedesre visszaerek" vs. este 10kor ert vissza valojaban), szoval Oliverrel kettesben fedeztuk fel Yosemite Valley-t. Ami egyebkent eleg szep. Es fenyoillatu. Es tele van nemet turistaval. Buszoztunk, Oliver mokust kergetett, felsetaltunk a Mirror Lake-hez, kozben pancsolt egy jeges vizu patakban, aludt egyet a babakocsiban, mig en setaltam vele, felsetaltunk aztan, megneztuk a vizesest, buszoztunk megint, remek nap volt. Leszamitva a sotetedes utani 3-4 orat, amig a nyugos gyereket kellett meggyoznom arrol, hogy nem hagyjuk itt az apjat, illetve magamat arrol, hogy nem ette meg meg a medve a ferjemet es a sziklarol sem esett le a sotetben.
Vasarnap visszamentunk meg a volgybe, megnezni egy kovet (eskuszom). Aztan el a Glacier Pointhoz, ahol a gyerek elaludt, igy nem tudtunk kiszallni, lenezni a volgyre, de majdnem. Tovabbindultunk a Mariposa Grove nevi helyhez, ahol hatalmas mammutfenyok allnak, itt setaltunk egy kicsit, aztan menni kellett tovabb, hogy elerjunk a szallashoz meg kb. vilagosban. Persze nem sikerult, sebaj, megy ez nekunk mar sotetben is, most meg satrat allitani se kellett. A fahaz cuki volt, bar budos, a zuhany viszont eletem legrosszabbja. 4 db 25 centest kellett bedobni, hogy jojjon a viz 3 percig. Aminek nem lehetett sem az erosseget sem a hofokat allitani. Nem kell mondanom, hogy a langyos, ambator ezer barral spriccelo viz milyen szuper erzes. Plusz nem volt ajto vagy fuggony az oltozo es a zuhany kozott, tehat a vizpermettel atitatott pizsamat kellett felvennem, majd kimennem a 8 fokba. Na, de ezt is csak azert irtam le, hogy nyafogjak, ki lehetett birni.
Ejjel viszont annyira faztam, hogy nem aludtam. Legalabbis onnantol kezdve semmit, hogy hajnal 4kor ki kellett mennem a mosdoba. Eleve felebredtem, mire magamra huztam zoknit, cipot, pulcsit, de amikor csendesen kiovatoskodtam a biztonsagi zaras faajton, a ferjem utanamszolt, hogy csapjak zajt. Minek? "A medvek miatt." Jaaaa, basszus. Egybol kipattant a szemem, rettegve meg sosem mentem pisilni, de most. Persze zajt nem csaptam, meg felebred a gyerek, prioritasok ugye. Mindegy, megusztam, medve nem volt, csak egy mosomedve forma, de az kicsi, nem szamit. Mindenesetre az adrenalin dolgozott meg reggelig, csak nem melegitett.
Hetfon megneztuk a Sequoia-Kings Canyon Nemzeti Park nevezetessegeit, azaz a vilag legnagyobb elo faja (General Sherman Tree), ami amugy nem is a legnagyobb, csak a legnehezebb es van nala magasabb es oregebb es nagyobb atmeroju is, szoval a PR-ja jo, de azert tenyleg eleg nagy volt. Meg volt meg persze egy csomo mas majdnem ekkora mammutfenyo is korulotte, en ezeknek leginkabb az illatukat szerettem. Meg itt volt aztan az a kidolt hatalmas fa, amibe alagutat vagtak, aztan meg felmentunk (na jo, fellihegtem magam, majdnem belehaltam) a Moro Rockra, ahonnan belatni a volgyet es a park keleti oldalan levi hegyeket. Erre a kilatasra mondja a muvelt angol, hogy stunning, kommentelje be, aki tud ra magyar szot. (a kurvajo nem er.)
Aztan mar csak egy 5 oras ut allt elottunk (lett volna, ha nem allunk +45 percet egy utfelujitas miatt meg a parkban), vissza San Francisco repterere, hogy feluljunk a repulore es reggelre visszaterjuk Nashville-be, ahol para, huvos, esocseperges, csend es unalom vart.
A "szallodank" - es most igen nagy joindulat kellett, hogy igy definialjam azt a koszfeszket - az egyetemhez kozel volt, belvarosban. Ezert aztan ablakot nyitni nem lehetett, csak hajnalban, akkor volt csend az utcakon. Ez elegge zavaro volt, ugyanis az epulet aljaban egy rettenetesen hires india&pakisztani etterem uzemelt. Feltehetoleg a tulaj is innen szakadt, mert a hely ugy volt berendezve, ahogy csak egy indiai tudja. Szoval kepzelj el egy szobat, ahol nincs kedved semmihez hozzaerni, mert ragad, szurke fatyol boritja, lepattogott a festek, kopott a szonyeg, ragados koszfoltok a taviranyiton, az eleve szedett-vedett indiai stilusu butorok mar a nyaraloba se valok, nemhogy fizeto vendeg ala, mindezt nonstop curry szagban. Sirtam mindket ejjel. (na jo nem, de a drama kedveert ezt hazudom, majdnem igy volt.)
Csutortokon elindultunk San Franciscoba, de veletlen nem arra mentunk, mert Oliver elaludt, szoval megneztuk Napa Valleyt. Nincs ott semmi amugy, csak szolo. Meg sznoboskodo vendegeket varo "pinceszetek". Borkostolas, tura a szolotokek kozott, gondolom egy houstoni cowboynak marha izgi, mi mar lattunk ilyet, a gyerek kulonben is aludt, nem alltunk meg. Mentunk tovabb egesz a nyugati partig, ahol van az orszag legnyugatibb pontja, mino meglepetes, ott meg egy vilagitotorony. Nyilvan. Elotte megalltunk megnezni egy strandot, ehol nem tudom, hogy epeszu ember mikor furdik, olyan hullamok vannak. Aztan felgyalogoltunk, majd le es mar ott is volt a vilagitotorony. Nem is tudom, hogy voltam-e mar ilyenben, mindenesetre ez szep volt. Az viszont egeszen biztos, hogy nem voltam meg ennyire nagy szelben soha. Kod volt, a kurt szolt, Oliver szerint "sipol duda", ezt hallgattjuk azota is, gyengen fixalt lett duda temaban. El se nagyon akart jonni, mondjuk en se nagyon, tekintve, hogy 308 lepcson kellett visszamaszni. De az ehseg nagy ur, elindultunk ki a felszigetrol, a tehenek kozt, hogy az elso helyi jellegu tengeri kajas utszeli csehoban megalljunk es egyunk egy.... nem, nem halat. Pizzat. Ezt legalabb mindenki megeszi alapon.
Visszaindultunk San Francisco fele, de utkozben ki volt irva, hogy Muir Woods balra, szoval veletlen arra mentunk, megneztuk az oriasi, nagyon oreg, nagyon magas es nagyon jo illatu vorosfenyoket. Oliver elemeben volt, rohangalt fatol-faig, mikor meglattunk egy oziket legeleszni 2 meterre tolunk. Tobben is alltak mar ott, kar volt mondanom Olivernek, hogy pszt, mert abban a pillanatban fejhangon sikitott egyet. Valoszinuleg robotozike volt, mert meg sem rezzent. Aztan itt volt meg az egyik jofej beszolasa a kiskorunak, mikor az egyik fahid korlatjan at igyekezett eppen a patakba esni, mi meg mondtuk neki, hogy menjunk mar, mert meg kell neznunk a nagy piros hidat es mindjart sotet lesz. Mire lemutat a labahoz, es igy szol: Ez is hid.
Azert csak eljutottunk sotetedeskor a Golden Gate-ig, de nem volt az igazi, masnap kikoveteltem az ismetlest.
Penteken elhagytuk vegre a szallodat, es tenyleg bementunk SF-ba. Eloszor setaltunk a parton, megneztuk a fokakat (Oliver: "budi foka"), meg a kikotot, aztan felmentunk a Coit Towerbe, ("lift, lift"), autokaztunk a varosban a rettenet meredek utcakon, legurultunk a kacskaringos, viragos Lombard streeten, felultunk a hires cable carra, ("Oli akar villamos"), felmentunk a felhobe a radiotoronyhoz, at a buzinegyeden (ami amugy a varos egyik legszeb resze), es visszamentunk Golden Gate nezobe. SF egyebkent kb. olyan, mint amilyennek kepzeltem, nem voltam ott olyan sokat, hogy melyebb benyomasom legyen, de azt hiszem, meg tudnam szokni a helyet.
Aztan indulnunk kellett a varosbol kifele, ami masoknak is eszebe jutott pentek delutan leven, szoval a 4 oras utat kb. 6,5 ora alatt tettuk meg, nem reszletezem, milyen allapotban szalltunk ki a kocsibol.
Pedig eleg jo videken jottunk keresztul, California szep. Kiegett fu, elet nyoma sehol, aztan egyszercsak barackfak, cseresznye, eper, lime, dio, mindenfele gyumolcsok, mindenhol utszeli friss gyumolcsarussal. Hahh, de nem este, szoval sajnos nem tudtunk semmit venni. Ez a sotetben satorallitas ez mar nagyon megy, Oliver kozben teljesen megvadult, esett-kelt, de eszre se vette, fejlampaval a fejen, egy szal pelenkaban (saros lett a gatyaja, inkabb levettem, mielott beul vele a halozsakra), pulcsiban randalirozott. Aztan persze amint lekapcsoltuk a lampakat, becsukta a szemet es horkolt. Mint ahogyan a mellettunk levo satorban a ferfi. Eloszor azt hittem medve kozeledik. Szerencsere voltam annyira faradt, hogy megtalaltam a ritmust a horkolasaban es elaludtam ra.
Szombaton a ferj elment maszni ("sotetedesre visszaerek" vs. este 10kor ert vissza valojaban), szoval Oliverrel kettesben fedeztuk fel Yosemite Valley-t. Ami egyebkent eleg szep. Es fenyoillatu. Es tele van nemet turistaval. Buszoztunk, Oliver mokust kergetett, felsetaltunk a Mirror Lake-hez, kozben pancsolt egy jeges vizu patakban, aludt egyet a babakocsiban, mig en setaltam vele, felsetaltunk aztan, megneztuk a vizesest, buszoztunk megint, remek nap volt. Leszamitva a sotetedes utani 3-4 orat, amig a nyugos gyereket kellett meggyoznom arrol, hogy nem hagyjuk itt az apjat, illetve magamat arrol, hogy nem ette meg meg a medve a ferjemet es a sziklarol sem esett le a sotetben.
Vasarnap visszamentunk meg a volgybe, megnezni egy kovet (eskuszom). Aztan el a Glacier Pointhoz, ahol a gyerek elaludt, igy nem tudtunk kiszallni, lenezni a volgyre, de majdnem. Tovabbindultunk a Mariposa Grove nevi helyhez, ahol hatalmas mammutfenyok allnak, itt setaltunk egy kicsit, aztan menni kellett tovabb, hogy elerjunk a szallashoz meg kb. vilagosban. Persze nem sikerult, sebaj, megy ez nekunk mar sotetben is, most meg satrat allitani se kellett. A fahaz cuki volt, bar budos, a zuhany viszont eletem legrosszabbja. 4 db 25 centest kellett bedobni, hogy jojjon a viz 3 percig. Aminek nem lehetett sem az erosseget sem a hofokat allitani. Nem kell mondanom, hogy a langyos, ambator ezer barral spriccelo viz milyen szuper erzes. Plusz nem volt ajto vagy fuggony az oltozo es a zuhany kozott, tehat a vizpermettel atitatott pizsamat kellett felvennem, majd kimennem a 8 fokba. Na, de ezt is csak azert irtam le, hogy nyafogjak, ki lehetett birni.
Ejjel viszont annyira faztam, hogy nem aludtam. Legalabbis onnantol kezdve semmit, hogy hajnal 4kor ki kellett mennem a mosdoba. Eleve felebredtem, mire magamra huztam zoknit, cipot, pulcsit, de amikor csendesen kiovatoskodtam a biztonsagi zaras faajton, a ferjem utanamszolt, hogy csapjak zajt. Minek? "A medvek miatt." Jaaaa, basszus. Egybol kipattant a szemem, rettegve meg sosem mentem pisilni, de most. Persze zajt nem csaptam, meg felebred a gyerek, prioritasok ugye. Mindegy, megusztam, medve nem volt, csak egy mosomedve forma, de az kicsi, nem szamit. Mindenesetre az adrenalin dolgozott meg reggelig, csak nem melegitett.
Hetfon megneztuk a Sequoia-Kings Canyon Nemzeti Park nevezetessegeit, azaz a vilag legnagyobb elo faja (General Sherman Tree), ami amugy nem is a legnagyobb, csak a legnehezebb es van nala magasabb es oregebb es nagyobb atmeroju is, szoval a PR-ja jo, de azert tenyleg eleg nagy volt. Meg volt meg persze egy csomo mas majdnem ekkora mammutfenyo is korulotte, en ezeknek leginkabb az illatukat szerettem. Meg itt volt aztan az a kidolt hatalmas fa, amibe alagutat vagtak, aztan meg felmentunk (na jo, fellihegtem magam, majdnem belehaltam) a Moro Rockra, ahonnan belatni a volgyet es a park keleti oldalan levi hegyeket. Erre a kilatasra mondja a muvelt angol, hogy stunning, kommentelje be, aki tud ra magyar szot. (a kurvajo nem er.)
Aztan mar csak egy 5 oras ut allt elottunk (lett volna, ha nem allunk +45 percet egy utfelujitas miatt meg a parkban), vissza San Francisco repterere, hogy feluljunk a repulore es reggelre visszaterjuk Nashville-be, ahol para, huvos, esocseperges, csend es unalom vart.
2011. szeptember 21., szerda
California. Helyett.
Annyi sok meselnivalom lenne, de annyi dolgom is van kozben, pl. aludnom kene. Meg be kellene rajzolni a terkepen, hogy merre voltunk, hogy meg tudjam mutatni. Meg ki kellene talalnom, mi legyen a kaja a Gyerek bulijan szombaton. Meg fel kellene toltenem a kepeket, de ahhoz elobb ki kellene valogatnom, nem varom el, hogy 700 kepet vegignezzetek. Meg fel kellene diszitenem a nappalit, hogy holnap reggel a szulinaposnak meglepetes legyen. De foleg aludni kellene, abbol deficit van.
Na de, hogy tudjatok aludni az izgalomtol, elarulom, hogy a satrazas jo volt, meg aludtam is. A fahaz nem volt jo, ott faztam. A hegyek meg az egesz tereromentes vilag annyira kikapcsolt, hogy ugy neztem az elso piros lampanal, mint az egyszeri indian. Nem volt jo visszajonni, na.
Igerem, hogy jovok extra hosszu beszamoloval, de most eldolok jobbra.
Na de, hogy tudjatok aludni az izgalomtol, elarulom, hogy a satrazas jo volt, meg aludtam is. A fahaz nem volt jo, ott faztam. A hegyek meg az egesz tereromentes vilag annyira kikapcsolt, hogy ugy neztem az elso piros lampanal, mint az egyszeri indian. Nem volt jo visszajonni, na.
Igerem, hogy jovok extra hosszu beszamoloval, de most eldolok jobbra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)