a fekete macska

Megvolt a nagy mulatság, persze az egészből nem emlékszem semmire, csak a gyerekzsivalyra. Volt ott hótündér, oroszlán, kisegér, birodalmi harcos, meg valami másik, ami újhullámos meséből lehet, nem ismertem fel, meg szürke cica meg fekete cica meg a mi fekete kismacskánk, akiről megpróbáltam fotót készíteni, hogy képeslapként később értékesítsük esetleg, de ugye ember tervez, a gyerek meg majd keresztülhúzza a számításait, szóval íme, videó, amin észrevehető, hogy erősen mozgó célpontot kellett volna eltalálni:


(amúgy ilyen, amikor méltatlankodik, ez a kiabálás itt az "anyám, miért raksz le a földre, mikor eddig ráztad a fenekem és az jó volt")
Az est menete egyébként az volt, hogy miután összegyűlt a sok gyerek és a hozzájuk tartozó felnőttek, ettünk sült tököt meg minden mást is, aminek semmi köze nem volt az ünnephez (szendvics, saláta, süti), közben percenként nyitogattuk az ajtót a trick-or-treat-elő gyerekeknek. Aztán az összes gyerek a hozzájuk tartozó felnőttel elindult beszerezni a maga cukorkaadagját, oda mi nem mentünk, mert Olivér még nem eszik ilyesmit, az én seggemre nem hiányzik, L. meg így is folyton azt hajtogatja, hogy "dagadt". Valamikor közben voltak programpontok is a gyerekeknek, kartonvár színezés meg valami táncolós is, de abból kimaradtam, mert valaki éhes lett.
Egyébiránt még mindig mintagyerek, az én fejem megfájdult a rikoltozástól, ő meg majdnem elaludt a tömeg közepén.

élünk még

Különösebb mondanivalóm nem lévén, csak linkelek. (elsüthetném az "egy kép többet mond ezer szónál"-t is, de nem fogom)
Majd holnap lesz mesélnivaló is, délután hivatalosak vagyunk egy igazi halloween mulatságra, gyerekek meg jelmezek meg "trick or treat" meg minden. A valószínűleg legcukibb résztvevő jelmeze már kivasalva várja a nagy premiert, fotók lesznek.

valahanyadik bejegyzés

Rendkívül büszke vagyok magamra is, meg a Gyerekre is. Voltunk nagyokat sétálni, vendégségben ebéden, fogadtunk látogatót, főztem is, szóval simán vettük az akadályt; két teljes nap (és egy éjszaka ugye) meg sem kottyan kettesben. Azért mégis örülök, hogy perceken belül hazaér L. is.
Nem mellesleg mégiscsak rávettem magam, hogy ráálljak a mérlegre. Nem kellett volna.
Akkor itt és most kérek meg mindenkit, akinek köze van a témához, hogy kipróbált, működő módszerét, vagy amit próbált, de nem működött, vagy amit hallott, de nem próbált ki, na, szóval bármilyen módszert, amivel cca. 10 kg-t tudnék ledobni szoptatás mellett (értelemszerűen úgy, hogy a Gyereknek marad elég kajája, és meg is eszi), azt izibe' ossza meg velem!

van remény

Örömünnep ez a mai, simán(!) rámjött egy régi nadrágom.
(jóvan, mondjuk érdemes egy sztreccs darabbal próbálkozni a sikerélmény kedvéért, de akkor is!)

ehh

ezek nem valami jól időzítenek...
Csendes vasárnapunk van egyébként, legalábbis amíg rajtam alszik, csend van. Kicsit behatárolt így a mozgásterem, de sebaj, a csend és nyugalom mindent megér.
Voltunk viszont sétálni, színes levelek meg csípősen hűvös, de melegítő napsütés, szép itt az ősz, ha nem esik. Meg feltérképeztem a környék háztáji dekorációit a közelgő tökös-boszorkányos-szellemes ünnep kapcsán, képek lesznek majd, ha a Gyerek apja hazaér és rajta alszik tovább, én meg megtalálom a fényképezőt és lesz két kezem, amivel fel is tudom tölteni őket.

update: nagyobbik szöszim még nem ért ugyan haza (jut eszembe, lehet, hogy nem is két szöszim van, hanem csak egy, a kisebbik egyre erősebben kopaszodik), viszont zseniálisan elaltattam a kicsit, ma először fekszik az ágyában, vivát! Szóval képek arról, hogy itt mekkora zsírság ez az ünnep, illetve persze pár kép a még-szöszi-de-kopaszodóról. (ez kb. az összes kép az elmúlt napokból, amikor aludt nap közben.)

Amiért szeretjük ezt az országot 1.

(remélhetőleg) Sorozat indul:
Hogy egymillió cipős adatbázisból rendelhetek, amit aztán ingyen házhoz hoznak, az ígért 4-5 munkanappal ellentétben 2 nap múlva, és ha nem jó a méret, vagy nem tetszik vagy meggondoltam magam, mindenféle magyarázkodás nélkül egy éven belül ingyen visszaküldhetem.
Mondjuk most, hogy megtaláltam ezt, elég nagy a csábítás...

mítoszok

Először is szeretném leszögezni, hogy az alábbi szigorúan magánvélemény, ősanyák és bioasszonyok biztosan másképp gondolják, lehet, hogy én is másképp gondolom később, de addig is, ez van.
A szoptatás szívás. Lehet itt legendákat olvasni, hogy anya-baba kapcsolat és meghittség és közelebb hoz és alapjaiban építi fel az ősbizalmat. Bullshit.
A tény: a szoptatás fárasztó, kimerítő, fájdalmas és feladat. Szó nincs arról, hogy nem akarom csinálni, mert nyilván megtesz az ember bármit, hogy a legjobbat adja a gyerekének, de nekem senki ne mondja, hogy ez öröm és boldogság. Nem az. Felkelsz 3 óránként (jobb esetben 2 óra alvás után, rosszabb esetben ébren ért ez az idő), hogy egy ordítva kaját követelő, mohó kis cápa rád vesse magát és igen, fáj, amikor elkezdi tépni azt a testrészedet, ami eddig cseppet sem ehhez volt szokva. Ott ülsz egy órát, felváltva emeled fel és csatlakoztatod vissza a gyereket, közben próbálod nem leejteni a fejedet (meg a gyereket), meg kitalálni, hogy vajon most még eszik vagy csak nyammog? Megint vállra teszed, ordít - ok, akkor még enne. De van ebben még neki kaja? vagy rakjam a másikra? Egyik döntés se jó, ha új adag kajához jut, hülyére eszi magát, addig, míg van, persze aztán jön a hasfájás. Nem akarod ezt, nem adsz neki többet. Elég kellett legyen ennyi. Nem volt. Csak annyira, hogy ne ordítson, mert éhes, de nem is alszik el. Mégis adsz neki enni a másikból. go to 10. És észrevétlen telt el 2-3 óra, oppá, a nap is felkelt, te elájulsz az ólmos álmosságtól, ő vidáman eszik megint belőled. Csukott szemmel. Semmi szemkontaktus, semmi bensőség meg meghittség. Te magad vagy a tehén/benzinkút, akinek ennyi a dolga, üzemanyagot ad, csókolom.
Nem beszélve arról, hogy 2-3 órás időszakokban látod a napod. Nem tervezhetsz semmit előre, egyszer sem biztos, hogy akkor fog felkelni-elaludni, mikor "kellene" timing szerint. (inkább az a biztos, hogy nem akkor) Időre hazaérni, mert szoptatni kell! (nem mindenhol lehet máshol megoldani ezt.)
És az sem megváltás, ha véletlen nem 3, hanem 4 órát alszik a gyerek, mert akkor meg fáj, feszül, húzódik, tele van és a legkisebb érintésre is (igazából elég csak a gyerekre gondolni) folyik orrba-szájba.
Szóval maradjunk annyiban, hogy melós. Örülök, hogy van mit enni adni a kisegérnek, meg hogy a legjobbat kapja, amit kaphat, de nem bánnám, ha az elmúlt 9 hónap után ezt a részét a nagy anyatermészet a kedves apukákra osztotta volna. Simán vállalom cserébe a pelenkázást meg a fürdetést.