2013. január 22., kedd

A januar egy rettenetesen hosszu hetfo

Igy van ez, ha az ember ferje beteg mar egy hete, elotte meg pont ugyanennyit dolgozott, mert beindult A projekt. De mult hetfo ota mar nagyjabol itthon lehetne idoben akar estenkent es hetvegen se kellene bemennie dolgozni, mint eddig, erre lebetegszik. Minden este belazasodik, hol itt faj, hol ott, kohog, kapar, jaj.
Ennek a hegyibe meg ovi sem volt egy hetig, tekintve, hogy penteken szuloi ertekezlet tanar-szulo talalkozo volt, ott meghallgattam, milyen okos, ugyes a Gyerek, szivacs az agya es boldogan jatszik, szofogado, nem aggressziv, de megvedi magat, ha kell, szoval minden csodas. Hetfon meg Martin Luther King nap volt, ennek oromere nincs suli, ovi, bezzeg a munkahelyek nem unnepelnek. Olivernek megmaradt a temabol a "King bacsi, aki a neniket meg bacsikat ... a rabszolganeniket, akiknek fekete a boruk es ingyen dolgoznak". Egy harom evesnek legyen eleg ez, gondolta anya.
Bendi tovabbra is vadmalac, teljesen kivagyunk a kolyoktol. Megy mindenbe bele, remeg (es kiabal) a kajaert, nem lehet elotte semmit enni ugy, hogy ne verje erte az asztalt. Es teljesen mindegy, hogy elotte o mikor evett. Tamadja a tesojat (is), rendesen felelmetes, amikor a bekesen hevero testre ramegy nyitott szajjal, harapasra keszen. Nem nagyon szamit neki, ha Oliver felloki, boritja, meguti, beveri a fejet, okollel arcon csapja (nem, ezek nem a kepzeletem szulemenyei sajnos), felkel es csinalja tovabb a ramazurit. Minden este birkoznak egyet furdes elott, meg meztelenul szaladgalnak negykezlab a lakasban korbe, kesz kaosz. O az a gyerek, aki minden olyasmit megcsinal, ami a varosi legendakban terjed a "rosszgyerekrol". Ket kezzel csapkod a wc kagyloban, letekeri a komplett tekercs wc papirt, aminek a felet a szajaba tomi. Kivetel nelkul mindent a szajaba vesz amugy azonnal, meg mielott megnezne, mi az. Magara boritja a szaritot, lerangat minden ruhat, letepi a falrol a diszlepedot, mindenhol megtalalja a kabelt es kitepi (probalj meg porszivozni...), karmol, harap, lerangatja a nadragomat (hogy oszinte legyek, meg a harisnyat is letepi rolam), napjaban ketszer vegignyalja az osszes cipotalpat a lakasban, atlag napi harom valtas ruhat hasznal, mert az eloket egy mozdulattal tepi le magarol (en altalaban meguszom napi egy atoltozessel), nem lehet semmit csinalni, mert nem csak akkor ordit, ha engem nem lat, hanem akkor is, ha a tesoja lep le - ami pedig elofordul, hogy Oliver racsapja az ajtot - szoval eleg aktiv a kolyok. Ugyanakkor o az, aki mellett nem lehet elmenni, muszaj megszorongatni, mar akkor vigyorog, ha ranezel es ha valaki ismeretlen nez ra, a mellkasomra hajtja a fejet es onnan buvoli felmosollyal az uj arcot. Mindig megkinal a megcsocsalt kenyerhejjal, simogat, integet es tapsol, ha zenet hall, azonnal ritmusra razza a feneket es a fejet, valami olyan cuki, hogy elolvadok.
Na es mivel telnek az esteim ujabban, mikor alszanak a torpok? Elajulok. Lakast nezek. Ugyanis az alattunk lako neni kikeszult teljesen idegileg, hogy mennyire hangosak vagyunk. Ot el fogjak koltoztetni, de gondolom a kovetkezo lako sem lesz suket. Mi meg halkabbak. Az opcio, hogy itt menjunk egy masik - foldszinti - lakasba, nem vonz. Meg a vegen az en fejem felett fog randalirozni egy csalad, piha. A koltozes meg konkret remalomkent jelenik meg elottem. Szoval en maradnek inkabb, ha lehet, kerek egy suket alsoszomszedot az Univerzumtol, estenkent meg aludnek, koszonom.

2013. január 18., péntek

Buszkeseg

Csak annyit mondtam, hogy oda a nevedet kell leirni.

2013. január 6., vasárnap

Decemberi utolso

Termekeny egy honap volt. Legalabbis fotok tekinteteben. Bar ugy tunik, hogy pizsamaban elunk, nem igaz. Csak a fotos a haznal vagy este van itthon, azaz fektetes elott kozvetlen, amikor mar pizsamaban vagyunk, vagy reggel, mielott elmegy dolgozni gyorsan kattint parat, akkor meg ugye meg.
Illetve van egy csomo Bendi portre, nem tudtam valasztani, azert van ennyi. Igy is a felet kiszortiroztam. De olyan gyorsan valtozik... :(
Es ezuttal van egy csomo foto rolam is, elvezzetek sot, a ferjem is feltunik, nahat.

Bende es a kaja

Bendi lesz a nagymamak alma, az tuti. Ma hamarabb befejezte a vacsorat, mint mi, de annyira cuppogott a tanyerom lattan, hogy egy falat zsomlevel kitoroltem neki a tanyeromat (vajon sutottem hust, hozza salata volt, mustaros-tormas-feherborecetes ontettel) es a kezebe nyomtam. Tomte be, szivogatta, nyalogatta, ragta, harapta, es kozben vigyorgott. Repetazott.
Egyebkent ma elkezdett tancolni is, persze Apja fele zenere razta a kis pelenkas ulepet. Sajnos, mire eszbe kaptam, mar elfaradt, nem sikerult felvenni, csak egy kis csapolast meg Oliver partiallatkodasat.



2013. január 3., csütörtök

Egy buli az elet

Ez a hetfoi szilveszteri party olyan meghatarozo volt Olivernek, hogy azota tobbszor volt mar szulinapi partym, sot, teegnap este az autoinak is rendezett egy bulit.



2013. január 1., kedd

A Party

Remekul sikerult. Egy kisbaba, akinek folyik a szemebol a trutyi es hoemelkedese van, bagyadt, anya-oleben-ulos. Rajta kivul 9 masik, aki sikitva rohangal negy-ot oran keresztul. Plusz a hozzajuk tartozo szulok, akik megprobalnak ugy csinalni, mintha buliznanak. Nem. Az apukak az egyik sarokban a munkajukrol beszelgettek, a csajokat meg a ferjem szorakoztatta a torteneteivel. En -bevallom- azt vartam foleg, hogy mikor lesz mar ejfel, mennyunkma'. Miutan Bendi elaludt a kezemben (!), kinomban ettem - persze csak edesseget meg desszertet, mert se kaposztat, se lencset nem mertem-, amitol persze egy ido utan meg almosabb lettem. Ejfelkor aztan meghallgattuk a himnuszt es mint ma kiderult, Olivernek ez tetszett a legjobban az egesz bulibol. Aztan nem akart hazajonni, "mert meg nem is vol torta!"
Fel 2 volt, hogy vegre agyba kerultem, de Olivert meg nem lehet leallitani, elkezdtek meset nezni. Hajnalban itt talaltam oket a nappaliban a foldon, ruhastol aludtak, mint az igazi bulik utan.
Legyen Nektek 2013 olyan, amilyet szeretnetek!

2012. december 28., péntek

Karacsony utan

Ej, ez az ovoda-mentes elet elviszi a kedvem mindentol. Ez a ket kis hohanyo szivja a verem, ragja a husom, eszi a lelkem. Ebbol ketto szo szerint ertendo.
A karacsony... a ferjem otlete, miszerint Szenteste menjunk el vacsorazni, ne alljunk a konyhaban egesz nap meg stresszeljunk a teman, nos ez osztatlan sikert aratott. Olyan helyre mentunk, ami nyitva volt es utba esett, ahol le lehet dobalni a mogyorohejat a foldre, Olivernel ezt nyert ugy. A ferj steaket evett, en meg oldalast, kesz szerencse, hogy nem nekem kellett fozni. A kaja zsenialis volt, Bendeguz persze nem maradt a seggen, csak akkor mikor egy csontot a kezebe nyomtam. Onnantol volt nyugi es tudott mindenki enni, nem fel kezzel megfekezni a tornadot.
Hazaertunk es jeee, jott az Angyalka, hozott negy kobmeter szemetet rengeteg ajandekot, foleg Olivernek persze. Az Angyalka tanacstalan volt heteken keresztul, hogy Bendeguznak mit hozzon, ugyanis a kis sarkanynak mindene megvan. Aztan kapott valami jelkepes muanyagot, szerencsere, mert kulonosebben nem foglalkozik semmivel sem, csak ami a tesoja kezeben van epp. Oliver viszont megkapott mindent, amire vagyott, sot, meg azt is, amire az anyukaja vagyott. Volt is mulatas ejfelig, meg azota is.
25-en pedig vendegeket hivtunk, hogy megse teljen idillben, stressz nelkul az unnep. De a toltott kaposztat nem sikerult elrontani, a bejglit (beigli?) meg mar elore tudtam, hogy nem lesz jo, (igy jar, akinek elfogy a lisztje es csak teljes kiorlesu van helyette) szoval keszultem vesz esetere kokuszgolyoval, az a tuti.
Aztan a dolgos hetkoznapok kereteiben Oliver bement ket napig az apukajaval dolgozni, mert az idegrendszerenek szuksege volt ra, hogy kicsit eltavolodjon az occsetol - nem beszelve az enyemrol.
Egyebkent remekul vagyunk, Bendeguz antibiotikum kuraja lassan a vegere er, aminek orulok, mert kotottfogasu birkozasra hasonlit, amit muvelunk naponta ketszer. Ha meg bekotom az etetoszekbe, akkor a gyermekvedelmisek kopogtatasat hallucinalom. Azt meg csak remelni tudom, hogy a doki altal felirt 3,5 ml csak valami ajanlas, igazabol eleg a 0,5 ml anyag is, csak biztosra mennek. Mert ennel tobb szerintem nem megy le a gyerek torkan.
Az en torkom viszont faj, illetve valami a nyakamban. Mandula? Eleg vonzo kezd lenni a gondolat, hogy hagyjam kifolyni a nyalamat, addig se kell nyelni. Es ha ez nem lenne eleg, egyeb tajon is fajdalmaim vannak. Fogalmazzunk ugy, hogy a gyerek 6 foga es a napjaban tobbszor a szajaba kerul testreszem kezdenek nem kompatibilisek lenni egymassal. Morcos vagyok emiatt, mert sem a tapszer-kutyulas, sem a pumpalas nem tunik vagyalomnak igy a 8. honap elmultaval mar. De ha mar radikalis valtozasok elott allunk, hat elhataroztuk, hogy akkor kerjuk vissza az ataludt ejszakainkat a ferjemmel. Egy ejszakan mar tul vagyunk, amikor az elso ebredesnel az apja latogatta meg. Vegulis, a 40 perc uvoltes atlagosnak szamit, en masfel orara voltam felkeszulve, szoval mindenki ugyes volt. Aztan csak egyszer ebredt, de akkor is hamar rajott, hogy a rendszer megvaltozott, kar hoborogni. Vajon ma ejszakara elfelejtette? Izgi.