Tegnap este egy oran at kerestunk egy memoriakartyat olyan helyeken, ahova L. vagy en elrakhattuk. Aztan gyanut fogtunk es ujabb ora elment azzal, hogy vegigneztuk Oliver jatekai kozott. Persze megkerdeztuk, hogy jatszott-e vele, de a memoriakartya szora nem nezett olyan okosan, mint szokott.
Aztan bevillant az isteni szikra a ferjemnek es megerdeklodtuk a kiskorut, hogy ugyan berakta-e valamelyik szamitogep cd/dvd meghajtojaba azt a picike memoriakartyat. A valasz egy boldog es hatarozott igen volt.
Szoval a kozetkezo oraban darabokra szedtuk L. gepet es lemezmeghajtojat es kiszabaditottuk a memoriakartyat. Es minden mukodik, csodalatos.
juuuj, de édi...
VálaszTörlésaz milyen már, hogy a memórikártyáról egészen a végéig azt gondoltam, hogy a játék memóriakártyáról beszélsz, tudod, amit fel kell forgatni és emlékezni kell rá, hogy hol lehet a párja..szóval érted..
ezért nem is értettem először, hogy miről beszélsz, aztán elolvastam mégegyszer...
éljen a gyermeki, XXI. századtól mentes énem4 :o) nekem még az egérről is a "házi"állat jut eszembe :o))