2012. május 2., szerda

Kibujt a szog a zsakbol

Avagy az igazsag a palackbol. Meg Oliverbol.
Ma elhoztam az ovodabol es mivel 32 fok volt, gondoltam hazajovunk, jatszunk kettesben, a baba majd alszik, aztan kesobb, mikor nem olvad le az agyam a napon, majd elmegyunk jatszoterre.
Ki lehet talalni, mi lett ebbol. A baba nem aludt, vidaman nezelodott. Oliver nem jatszott velem, de egyedul sem, ellenben latvanyosan unatkozott, semmi nem volt jo, amit mondtam. Igy legalabb kotekedhetett meg ellenkezhetett kedvere. Az elso gigahisztit kivedtem egy szoptatas kozbeni toronyepitessel. A masodikat mar nem sikerult, mert nem hagytam, hogy cipoben bemasszon az agyba.
Idokozben ugyanis a baba elaludt, beraktam a hordozoba es indultunk volna jatszoterre. Es ekkor tortent a mindent megmagyarazo jelenet. Oliver odaszaladt a hordozohoz, behajolt a neman alvo Bendeguz arcaba es rakiabalt: "STOP!" (angolul, nyilvan.) Addigra mar egesz delutan azt mondogatta neki, hogy "stop running" (ne rohangalj), amit az oviban mondanak nekik, benn a teremben ugyanis nem szabad szaladgalni. Hiaba mondtam neki, hogy az mit jelent, csak ezt hajtogatta, mikor ranezett a tesojara. De aztan ebben az egy rakiabalasban annyi duh es mereg volt, hogy nagyon meglepodtem. Soha nem lattam meg ilyet tole.
Kesobb a jatszoteren megkerdeztem tole, hogy merges-e Bendeguzra. Es mondta, hogy "igen. Igy." Es olyan arcot vagott, mint egy kiskutya, akitol elvettek a jatekat es pipa lett, morgott hozza, meg minden.
En persze kesz lettem. Mert egyreszt sajnalom Olivert, mert tokre igaza van valahol, masreszt meg vedem Bendeguzt, mert o aztan vegkepp nem tehet semmirol es pont nulla okot ad ra, hogy Oliver haragudjon ra. Ha sirna vagy folyton olben lenne vagy miatta kevesebbet lennek Oliverrel, meg konnyebben megertenem. De ugyanugy en keltem, oltoztetem reggel, megyek erte oviba, este en furdetem, meselek altatom, mint azelott.
Nem tudom, hogy kellene ezt a helyzetet jol kezelni. Mert az, hogy elmulik, ki kell varni, meg fogja szokni, az most valahogy kevesnek tunik.

1 megjegyzés:

  1. Teljesen megertelek es sajnalom Olivert is es Teged is, nehez neki feldolgozni ezt az uj helyzetet. Tudom kozhely, de igy van. Nalunk is ez volt, de persze megis mas, mert koztuk 4 ev van. O lett a nagyteso, orult, ha hozhatta a pelenkat, torolkozot, ruhat stb. persze nalunk is volt olyan, hogy tokre egyedul erezte magat. Meg is jegyezte, hogy "olyan egyedul vagyok", szegeny ott ult a kiskadban es ott mondta. Egy ideig ugyanis o is visszatert furdeni a babakadba. Aztan apa gyorsan odaszaladt es minden rendben volt. Persze ez csak akkor lehet megoldas, ha apa epp otthon van. A kis lelki megzavartsag (hulye szo, tudom) ki is jott az ovodai viselkedesben is. Siras reggelenkent, nem akart oviba menni (pedig elotte o is otthon volt 1 honapig, hogy ne hozzon haza semmi betegseget), nem akart ott aludni. Ovonenink pedig feldobta a labdat, hogy konnyitsuk meg neki a heteit azzal, hogy csak 4 napot kell ottaludnia, es a pentek legyen rovid nap es menjek erte ebed utan. Teljesen bevalt, mindig csak a penteket varta es konnyebben indultak a reggelek es az elvalas is. Lehet, hogy az is rossz Olivernek, hogy neki el kell menni otthonrol amikor ovodaba viszed, a Kisteso pedig otthon marad veled. Ez is lehet ok egy kis feltekenysegre, hogy abban az idoben, amig O ovodaban van, Te csak a Picibabaval vagy. Az Apaval toltott Nagyfius kozos delutan („mint ferfi a ferfival”) nem segitene?
    Most hogy nalunk nagyobb lett mindket gyerek, es Noci is megfog mindent, elvesz mindent, Viki mint egy anyatigris vedi jatekait. Az o jateka CSAK az ove, a Nocie pedig KOZOS. Szerinte. Okos ugye? Van hogy felloki, kikapja a kezebol, odacsap, amit igyekszunk haritani, ilyenkor van egy kis megszidas, es kozoljuk vele, hogy Noci meg kicsi, Te pedig mar nagy vagy, nem kellene olyan nagy erovel kikapni a kezebol a dolgokat, eleg lenne elkerni tole sima fellokes nelkul. Ovonenink tanacsolta, hogy csinaljunk olyan delutanokat, amikor csak mi ketten vagyunk. Nalatok ez meg ugyan nem megoldhato, mert ugye Bendeguz meg szopizik – tegye is ameddig lehet. Hat nalunk sem volt konnyen megoldhato, mert abban az idoben meg en is igy taplaltam a kisbabankat. Ugyanigy csinaltuk mint Te, egyutt mentunk jatszoterre, setalni. A kisbaba meg nem volt zavaro tenyezo. Csak evett meg aludt. Meg 5-6 honaposan sem, mert egyszeruen kivittem az uzsonnat a jatszoterre es megetettem ott. Nyugodj meg, teljesen jol csinalsz mindent. Tegnap volt az elso olyan nap, hogy tenyleg kettesben voltam Vikivel hosszu idore. Ovodai kirandulason voltunk, es az volt a legjobb, hogy o maga mondta, hogy „ugye milyen jo, hogy ketten egyutt voltunk?” En is nagyon elveztem.
    Bocs, kicsit hosszura sikerult, nem tudom irtam-e szamodra okosat.

    VálaszTörlés