megint csendes hétvége

Csodagyerek megint akkor kelt fel először, mikor már világos volt, ezt betudom reggelnek, akkor is, ha szerintem még legalább négy órán keresztül nem volt reggel, mindegy, majd megbeszéljük nemsokára, hogy hogy is van ez a reggel dolog. Reggeli (mindkettőnknek), öltözés (mindkettőnknek), hányás (ezt csak egyikünk művelte), újra öltözés (megint mindkettőnknek), konyha felmosása és így épp odaértünk, hogy tapsoljunk apjának, aki sikeresen lefutotta a maratont (jelzem, az ország egyik legnehezebbje ez itt, hegyen-völgyön meg minden, plusz pénteken még elment egész napra mászni, én nem is tudom miből van ez az ember), korcsoportjában 8. lett (összesítve 15.), büszkék vagyunk.
Később visszamentünk az eredményhirdetésre, ami igazi amerikai dolog volt, csomóan hoztak otthonról mindenfélét, volt enni-inni (incl. sör, de csak déltől szigorúan) meg zenekar meg fűbenülés.
Onnan ellátogattunk egy mászógyerekhez, ún. potluck volt, mindenki hozott valami ennivalót, volt pulyka meg húsgolyó meg szószok meg tészták meg piték. Olivér persze mindenkit meghódított, de mostanra kifigyeltem, hogy csinálja. Minden nőre _azonnal_ mosolyog, és minden férfit flegmán stíröl. (fogalmam sincs, hogy kitől tanulta ezeket, még mindig) Így lehet, hogy hazaérvén idegen nő illatát éreztem rajta. Korán kezdi a kéthónapos.
Aztán még beugrottunk megnézni a legkisebb babát a környéken, Penelope Rose Hamingway épp 2 napos és annyira könnyű és kicsi, hogy el se hiszem, hogy ekkora is lehet egy baba.
Hát ettől vagyok ma fáradt.

Azért megvan annak a maga bája, amikor 20 fokban és ragyogó napsütésben karácsonyi dalokat hallgatsz a rádióból. Mindezt aközben, hogy végigautóztuk a holnapi maraton útvonalát. Nekem még így is sok volt, pedig csak néztem. Szóval szurkoljunk együtt életem párjának holnap.

alvás megint

Úgy tűnik, hogy kezd beállni valamiféle rendszer, így 8 hét elteltével. Este 9 körül fürdés, utána eszik még egyet és 10-11 között alvás. Általában evés után kiságyba be, lámpa le, betakargat, jóéjtpuszi és otthagyom. Kicsit dünnyög még -gondolom elmeséli a kutyusnak, hogy mi történt vele-, aztán elalszik magában.
Igazán szülőbarát.
Ma megint szociális életet éltünk, partiállatkodtunk Dóriék házavatóján. Olyan volt, mint anno a mi lakásavatónk, (üvöltő gyereksereg és rohamosan fogyó kaja-pia, káosz, csak kutya nélkül és sokkal nagyobb helyen) de szerencsére most nem kellett végig ott lennem. Újabb hódolókat szereztünk és bővült a "hol szoptattam már" lista is.
Mi is volt még ma? Kilakkoztam a körmömet meg sütöttem fél kézzel banános-csokis muffint.

fény az alagút végén

(dobpergés) tádááám, Kismanó este 10től reggel negyed7ig egy nyikkanás nélkül aludt. (8hetes és 2 napos).
Ajándékba elviszem az állatkertbe :)

kínzó kérdés

Hogy lehet rántott sajtot csinálni és nem rántott levegőt helyette?

oliver.hu

Ahogy Zsani mondja, az olivér.hu jelentkezik, (nem mellesleg jegyzem meg, hogy ezen a címen egyébként nem más található, mint egy Apple forgalmazó, nem tudom, sírjak, vagy nevessek.) tömegek követelik az újabb képeket meg mindenfélét az óriásbébiről, hát íme. Meg némi bemutató is van itt, hogy milyen nálunk az ősz. Ha valakinek kedve támad kijönni, csak rajta, meg tudom érteni.
Egyébiránt jövő hétfőn megyünk a gyerekorvoshoz, nagy kaland lesz az is. Kap oltást, meg megtudjuk, hogy mekkora már mindene a kis fókafejűnek.

csendes hétvége

Na, a tegnapi buliban az összes nőneműt meghódította a Gyerek. Meg néhány puhányabb férfit is. Jövő héten a kőszívű férfiak lesznek soron (egyébként tényleg, van valami vasárnap délutáni buli meghívás, ahová valami tipikus magyar kaját kéne vinni. mákos guba vagy paprikás krumpli?) . Szóval nem volt nehéz dolga, igazából csak ott volt, nézelődött, valaki mindig fogta a fenekét és így estefelé csak ez kell ahhoz, hogy mintagyerek legyen. Aztán biztosra ment, dobott egy mosolyt egy szerencsés kiválasztottnak, ezzel meg is vette kilóra az összes környéken lévőt. (esküszöm, nem mi tanítottuk ezt neki.) Én is rettentően élveztem a bulit, be tudtam gombolni a nem nyúlékony farmeremet is, abban parádéztam, ennek örömére csak egy szeletet ettem a szülinapi tortából.
Ma meg lejártam a lábam, végig mentem a nyives piros ösvényen a parkban, amivel próbálkozom már egy ideje (ráadásul meglepetésszerűen, a szokásos sétánk után). Erről nem akarok bővebben mesélni, legyen elég annyi, hogy alföldi gyerek vagyok, nem szeretem a hegymenetet, ez meg csak az, és még hosszú is. És dögmeleg is volt. Tudom, ne nyafogjak, otthon jegesmedvék kószálnak a körúton. De legalább már nem én viszem a hasamban a gyereket, hanem az apja viszi a hasán. Ma meg is jegyezte, hogy azért már kezd nehéz lenni. Haha.
Persze egy szoptatás az erdőben az benne volt. Lassan jegyeznem kéne, hogy hol etettem már, bár még csak mindenféle erdők meg parkolók vannak a listán.