bocsanat

Annyi mindenkivel szerettem volna beszelni mostanaban mar skype-on, es annyira nem sikerult (ugye mindenki magara veszi, akinek szol?), hogy kenytelen vagyok most mar irulo-pirulo arcomat odaforditva mindenki fele egyesevel elnezest kerni. (soroljam a neveket?) Persze mindennek megvan az oka. Ez a torpeterrorista kepes barhonnan orditva utanam maszni majd leulni velem szemben, hogy ne csak halljam a musort, hanem lassam is a konnyeit, mindekozben en probalnek mondjuk kezet mosni. Szoval olyan nincs, hogy nem vele (es CSAK vele) foglalkozom.

Lazan ide kapcsolodik, hogy ugy tunik, megerti vegre, ha azt rikoltom: Nem! Persze ez nem azt jelenti, hogy ha megtiltok neki valamit, akkor okosan ramnez es mas jatek utan nez, o, kozel sem. Ramnez, meghallgatja meg hatszor, hogy Nem, aztan egy tetova mozdulattal megiscsak megprobalja megegyszer, arcan a hatha-nem-veszed-eszre kifejezes, es mikor arra is csak egy Nem a reakcio, na akkor szivettepoen, keservesen, azonnal oklomnyi konnyeket hullatva kezd el uvolteni. (es en meg ne rohogjek...) Egeszen addig megy a cirkusz, amig valami izgalmasabbat nem mutatok helyette.

Szoval igy nehez ertelmes felnottbeszelgetest folytatni. (Nem mintha olyan sok temam lenne a felnottbeszelgetesekhez, de kivancsian hallgatnek minden ilyesmit.)

Mai mesenk tanulsaga: szupercuki egesz embert kivan es hianyoztok.