Majus

Mozgalmas honap volt, legalabbis Olivernek. Megtanult felallni peldaul. Kenyszeres is lett a temaban, minden este birkozni kell vele, (rosszabb esetben ejjel is) mert azt hiszi, hogy ha nem csinalja ket percig a felallas dolgot, el fogja felejteni azonnal, azt pedig nem lehet megkockaztatni, szoval felalomban is, de felall. Rem idegesito. Mert aztan persze max hangeron jelzi, hogy o almos, faradt, aludni akar, mit all itt, azonnal segitsunk szegeny kicsi baban. Mondjuk megtanult azota leulni is legalabb, erdekes, azt elfelejti sotetben.

Es ha mar mozgas, megtanult meg lejonni a szivacsrol is, egyelore viccesebb a modszer es fajdalmasabb, mint kene, de dolgozunk a helyes megoldason is.

Meg rajottunk -ket izben is-, hogy nelkulunk is van elete a Gyereknek. Ennek nemileg ellentmond, hogy amikor latotavolsagban vagyok, kapaszkodik a labamba es nehezen kipreselt konnyekkel es durva hanghatassal igyekszik elerni, hogy fol is vegyem. Amikor ez megtortent, uvolt tovabb es bujik, be a borom ala.

A legszebb ma volt, mikor bojkottalta a mai futast az erdoben (nem velem, ugye), legalabbis azt a reszet, hogy o babakocsiban uljon. Apja karjaban beke volt es nyugalom. Addig a pillanatig, mig meg nem latott engem az osvenyen kozeledni, akkor ugyanis, mint akinek eszet vettek, teli tudobol uvoltotte fel az erdot.

Es megvolt az elso medencezes is, a szokasos szplinnel az arcan (csak tudnam, kitol orokolte?) hagyta, hogy bevigyem a vizbe, persze ha a rozsas orcakat vizcsopp erte, azonnal hiszti volt a jutalmam.

Ugyanakkor nincsen nala cukibb es joszagubb meg mindig.