2011. április 14., csütörtök

Amiert szeretjuk...

Hetekkel ezelott Oliver a YMCA-ben odacsipte az ujjat a szekrenyajtoval. Nem ujdonsag, imad ajtokkal jatszani, raadasul nem is volt komoly, semmi nyoma nem volt, eszre sem vettem volna, ha nem mondjak el, mi tortent.
Most kaptam egy telefont a helyszinrol, hogy az eset miatt hivnak, hogy lett-e valami kovetkezmenye, meggyogyult-e mar, hogy van a gyerek.
En meg ezeken mindig meglepodom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése