Na de tegnap. Vettem neki ujfajta pelenkat (koltsegcsokkentesi celzattal terveztem valtani), mire kozolte, hogy o azt bizony fel nem veszi, es tenyleg. A regit szo nelkul raadtam, de az ujat nem volt hajlando se visitas, se konyorges hatasara. (marmint o visitott es en konyorogtem.)
A mai cipoboltos kalandomat gondolom nem k
ell elmeselnem. A szokasos. Viszont. Egyet hajlando volt megfogni, sot, ugyanazt az egyet, amit a multkor is. Igy nez ki.
Szerencsere nem volt a mereteben, igy elhoztam neki egy masikat, amit persze nem tudtunk ott kiprobalni, mert egy helyben toporzekolva orditott, ahelyett, hogy setalt volna a kedvemert benne. De most az apja kitalalta, hogy akkor rendeljem meg ezt a rondat neki, ha neki az tetszik.
Es maris itt vagyunk a nagy dilemmanal: mikor van az, hogy anya meg megmondhatja a gyereknek, hogy mit vegyen fel? (meg igen) Vagy egy 19 honapos mar tudja, hogy mit akar? (csak akar valamit, veletlen sem azt, amit az anyja) Vagy most belefojtom az onervenyesitest es nem hagyom kibontakozni az izleset es emiatt jar majd pszichologushoz? (nem.) Most tenyleg rendeljem meg neki online ezt a rondat? Es fel fogja venni?
Csupa megvalaszolatlan kerdes es mindezt a ronda cipo arnyeka sotetiti be.
Nektek viszont kellemes unnepi hetveget, tojasokat meg sonkat meg hagymat meg retket meg kalacsot meg csokit meg sort-bort meg napsutest meg sok nevetest, nem feltetlen ebben a sorrendben.
Mi meg megyunk holnap tojast vadaszni, rem izgatott vagyok, sikerult-e megertetni a kiskoruval a feladatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése