Elso nap az ovodaban

Most szo szerint. Delelott hivatalosak voltunk az oviba, egy rovid kinti jatszoterezesre. Sikerult nagyjabol felkelteni a celcsoport erdeklodeset, szoval hiszti nelkul oda is ertunk, idoben feloltozve meg minden. Ez amugy nagy szo egy olyan gyereknel, aki egesz nap pizsamaban lenne legszivesebben es a kedvenc szava a nem.
Kulonbozo jatszoterek vannak a csoportoknak, nem keverednek a kicsik a nagyokkal. A 2 evesek jatszotere szutyok bena szegenyes egyszeru. Kavicsos talaj, ket hinta, ket kis muanyag haziko, par labda, egy lapat, ket kisauto meg egy alagut. Oliver nem ehhez van szokva, neki a jatszoter = maszoka, csuszda. Egy par perc kellett, hogy elkezdjen korulnezni, fel ora utan meg jott oda, hogy menjunk be inkabb.
13-an lesznek egy csoportban (ma egy kislany hianyzott), ket ovonenivel. Egy kisfiu volt, aki ment oda Oliverhez, szeretett volna vele jatszani, de persze az ontudatos gyerek kikerte maganak. Egy masik kisfiun lattam, hogy talan hatarozottabb (ertsd: vadabb), mint a tobbiek, de nem volt veszes o sem, illetve az ovonenik tok jol kezeltek.
A sorakozonal es bevonulasnal en direkt lemaradtam, nem is kellettem, birkaszellem mukodik ket evesen is.
A terembe beerve egybol nekiallt volna jatszani, de nem az a resz jott, hanem mindenki a szonyegre ult, es egyesevel kezet mostak. Itt tettek fel a kerdest nekem, hogy maradunk-e ebedre, amit en tovabbitottam a foszereplonek, kiegeszitve azzal, hogy "vagy menjunk be apahoz ebedelni?" A valasz meg eleg egyertelmu volt, leult a legkozelebbi szekre, o bizony ott ebedel, nahat. Persze at kellett ulnie egy ures helyre, mindenkinek fel van cimkezve a szeke meg az asztalresz, ahol ul. Szerencsere egy csendes indiai kislany es egy epp ket eves, puttoarcu kisfiu asztalanal volt neki hely. Oliver bevagta az ebedet - persze lassan. Mire kesz lett, a nagyobbakat mar elvittek alvas elotti pisilesre, a kicsiket meg sorra pelenkaztak.
Eskuszom ott is aludt volna, de meggyoztem,  hogy nincs itt a takaroja, illetve, hogy jovunk holnap delelott is.
Osszessegeben tetszik a hely (kiveve a jatszoter), az ovonenik aranyosak (ha valaki odament, hogy beutotte valamijet, felvettek es kicsit babusgattak), a gyerekek is, az ebed rendben volt, es valahogy megsem akarom otthagyni majd ot.
Meg szerencse, hogy az apja viszi majd reggelente.