Szombati program

Mult het szombaton szetszedte L. es Peter a Fordot, hogy megnezzek, vajon mitol nyikorog. Megallapitottak, hogy vagy a vizpumpa vagy a generator. Meg aznap meg is rendelte L. az uj alkatreszeket, amik meg is erkeztek (kaptunk ajandekba ket olajszurot is, de jo nekunk), szoval most szombaton semmi akadalya nem volt, hogy pikk-pakk kicsereljek a regit az ujra.
Pontosan 6 ora es 8 perc kellett hozza, minden uj cucc a helyen, nem maradt ki egy csavar sem, hurra, ugyesek vagytok, fiuk.
Egy dolgot leszamitva. A kocsi meg mindig pont ugyanugy nyikorog.
"Szerintem tuti a vezermuszij lesz az..."- hallgattam hazafele es kozben igyekeztem nem arra gondolni, hogy miert is nem vittuk el a szerelohoz a kocsit, tovabba hogy jovo het szombatra valami surgos es halaszthatatlan programot kell kitalalnom magamnak.

Tornado riado van, ajaj

Nem lehet itt elvezni buntetlenul a marcius eleji 28 fokot. Par ora es jon a tornado, gubbaszthatok a mosogep mellett (note: menekitsem be magammal a laptopokat, a fenykepezot, a lencseket meg talan a nagy kijelzot is, a tobbi ingosag mehet.), holnap meg 13 fok, hopp.
Legalabbis ezzel riogatnak, kivancsi vagyok, mi lesz belole. Amugy meg nem kell aggodni, ha megis lesz itt para, engem akkor se visz el, hala a formatlan es nehez testemnek.

update:
nem vitt el a szel. Volt 5 masodperc jegeso, aztan egy erosebb szellokes, amivel leesett ujabb 5 masodperc alatt vagy 10 cm eso, aztan kicsit meg fujt a szel meg nagyon sotet volt. Ket perc az egesz, szerencsenk volt. Nashville elott kicsivel alakult ki egy, meg kozvetlen a varoson kivul. Erdekes volt nezni a radarterkepen, ahogy kialakul.

Mindenfelek

- Olvasgattam ma, es ezt annyira nagyon pontosnak erzem, hogy muszaj megosztanom veletek. Valahogy pontosan ugyanezt gondolom en is, es a hatamon felall a szor, ha eszembe jut ez a sok faszsag korulmenyeskedes.
- Feltoltottem a februari kepeket vegre, itten valanak, benne az utazas kepei meg egy csomo, amit nem volt szivem nem felrakni, mert a ferj egyre ugyesebb a csillio dollaros fenykepezogeppel.
- Haromszoros hurra Google-mamanak es a kistesomnak meg Andinak, akik juniusban meglatogatnak minket. "hurra, hurra, hurra, kialtott fel Oliver"
- Oliver ma este elmeselte az apjanak, tok magatol, hogy Miss Katie, az egyik ovono adott neki cukorkat, mert ugyesen osszepakolt. Es tenyleg igy volt. Es tudja a nevet, wow.

Az terhessegrul

Mindenki kerdezgeti, hogy vagyok meg hogy birom. Meg most, hogy 20 fok lett es lekerult a kabat-pulcsi, lepten-nyomon megallitanak, hogy huha, hany nap van meg hatra. 7 het, bazze.
Hiztam eddig 9 kilot es pont ugy nezek ki, mint aki lenyelt egy foldgombot. Vagy bedugott a poloja ala egy strandlabdat atomra felfujva.
Es igen, azt szoktam mondani, hogy jol vagyok. Tenyleg jol vagyok. Leszamitva par dolgot.
- akkora adagokat eszem, mint Oliver. Azt viszont egesz nap. De nem mindegy, hogy mit. A Kisteso bizony visszakuldi, ha nem tetszik neki.
- eg a gyomrom. Mindentol. Teatol, paradicsomtol, szensavastol, edestol, fuszerestol, tul sok tejtol, almatol, barmitol.
- nem kapok levegot. Foleg estenkent. Nagyon kemeny, csak lihegek meg sohajtozok.
- nem tudok aludni, mert ha lefekszem, tutira elkezd rugdalni a kisteso. Delutan is. Es ezek nem a kis cuki mozog odabent, de jo erzesek, hanem a baszki, szetszakad a hasfalam tipusuak.
- ellenben folyton almos vagyok.
- mar most lathato jelei vannak, hogy lesz a gyereknek mit ennie. Kell-e mondanom, mennyire praktikus dolog ez most?
- befejeztem a heti 3-4 jogat, pilatest, ugyanis belattam, hogy ennyi volt. Nem tudok a hatamon fekudni, mert elajulok tole. Nem tudok hasalni ugye. De meg csak egy nyamvadt fekvotamaszt se tudok csinalni, mert lelog a hasam a foldig majdnem, behjlitott karral odaverem szegenyt a padlohoz. Nem tudok egyensulygyakorlatokat csinalni, mert felborulok (bar meg ezeket tudom a legjobban). Nem tudok hatrahajolni, mert szetreped a bor a hasamon. Nem tudok hasizomgyakorlatokat csinalni nyilvan. Egyszoval szanalmasan benanak erzem magam. De legalabb a hatam nem faj. Meg.
Egyebkent is valahogy akkora a kiterjedesem mar most, hogy nem tudok mosogatni, fozni, asztalhoz ulni, csak ha oldalt fordulok.
Es tudom, hogy ezek tok termeszetes dolgok, es egy csomo sokkal rosszabb dolog is lehetne meg, de Oliverrel anno nem voltak ilyesmik. Egyedul a gyomoregesre emlekszem, a tobbi tuti nem volt.
Szoval ja, koszi, jol vagyok, szoktam mondani inkabb.

3. nap

- Na, megerkeztunk, gyere, menjunk be jatszani kicsit.
- Nem kell kiszallni. 
Es itt egy laza mozdulattal bezarta magara a kocsiajtot.
- Ne mar, tegnap meg azt mondtad, hogy jojjunk ma is ovodaba. 
- Anya menjen be jatszani kicsit egyedul, Oliver itt marad, jo?
...es igy tovabb. Aztan csak meggyoztem, hogy menjunk be, bar egy kicsit duzzogott latvanyosan az elejen, aztan nekiallt jatszani. Mire az egyik kislany jott es ult volna az olembe egy konyvvel, mint tegnap, arra persze odavetodott, keresztbe dobta magat a labamon, "nem kell ideulni kislanynak, en anyukam.
A foglalkozast unta ma is, mint tegnap, de legalabb nem hattal ult az ovoneninek es nem latszott szomorunak sem, csak unta. A kovetkezo egy oraban kint voltunk a jatszoteren, ahonnan nem akart ebedelni menni, csak elmenni masik jatszoterre, ugyhogy eljottunk.
Elvileg holnap is valami hasonlo lesz a program, hetfon pedig ott fogom hagyni egy orara. Jaj.

Elso nap az ovodaban

Most szo szerint. Delelott hivatalosak voltunk az oviba, egy rovid kinti jatszoterezesre. Sikerult nagyjabol felkelteni a celcsoport erdeklodeset, szoval hiszti nelkul oda is ertunk, idoben feloltozve meg minden. Ez amugy nagy szo egy olyan gyereknel, aki egesz nap pizsamaban lenne legszivesebben es a kedvenc szava a nem.
Kulonbozo jatszoterek vannak a csoportoknak, nem keverednek a kicsik a nagyokkal. A 2 evesek jatszotere szutyok bena szegenyes egyszeru. Kavicsos talaj, ket hinta, ket kis muanyag haziko, par labda, egy lapat, ket kisauto meg egy alagut. Oliver nem ehhez van szokva, neki a jatszoter = maszoka, csuszda. Egy par perc kellett, hogy elkezdjen korulnezni, fel ora utan meg jott oda, hogy menjunk be inkabb.
13-an lesznek egy csoportban (ma egy kislany hianyzott), ket ovonenivel. Egy kisfiu volt, aki ment oda Oliverhez, szeretett volna vele jatszani, de persze az ontudatos gyerek kikerte maganak. Egy masik kisfiun lattam, hogy talan hatarozottabb (ertsd: vadabb), mint a tobbiek, de nem volt veszes o sem, illetve az ovonenik tok jol kezeltek.
A sorakozonal es bevonulasnal en direkt lemaradtam, nem is kellettem, birkaszellem mukodik ket evesen is.
A terembe beerve egybol nekiallt volna jatszani, de nem az a resz jott, hanem mindenki a szonyegre ult, es egyesevel kezet mostak. Itt tettek fel a kerdest nekem, hogy maradunk-e ebedre, amit en tovabbitottam a foszereplonek, kiegeszitve azzal, hogy "vagy menjunk be apahoz ebedelni?" A valasz meg eleg egyertelmu volt, leult a legkozelebbi szekre, o bizony ott ebedel, nahat. Persze at kellett ulnie egy ures helyre, mindenkinek fel van cimkezve a szeke meg az asztalresz, ahol ul. Szerencsere egy csendes indiai kislany es egy epp ket eves, puttoarcu kisfiu asztalanal volt neki hely. Oliver bevagta az ebedet - persze lassan. Mire kesz lett, a nagyobbakat mar elvittek alvas elotti pisilesre, a kicsiket meg sorra pelenkaztak.
Eskuszom ott is aludt volna, de meggyoztem,  hogy nincs itt a takaroja, illetve, hogy jovunk holnap delelott is.
Osszessegeben tetszik a hely (kiveve a jatszoter), az ovonenik aranyosak (ha valaki odament, hogy beutotte valamijet, felvettek es kicsit babusgattak), a gyerekek is, az ebed rendben volt, es valahogy megsem akarom otthagyni majd ot.
Meg szerencse, hogy az apja viszi majd reggelente.

Ki a nagy?

Matol hivatalosan is balnanak szamitok. Nem tudom magamnak megcsinalni a pedikurt.
Nyilvan, hiszen vegre 25 fok van, lekerul a csizma...bleh.